Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
19. Egyházszervezés
378 sének a hiánya. A K. M. „Egyházi reformok“ 174 c. névtelen cikke figyelmeztet, hogy amilyen vészes lehet az érvényesülni akaró élet visszafojtása, épen olyan veszély származhatik az „idő teljessége előtt“ való reformok erőltetéséből, mert hiszen a reform nem öncél, csak eszköz a jobb kifejlesztésére. Amiért valami régi, nem szükségképen rossz, viszont ami új, nem mindig jó. Ilyen gondolatok foglalkoztatták az unitárius közvéleményt a nagy reformbizottság összehívását megelőzően. Ez a bizottság 1923 ápr. 5—7 én ülésezett. A tanácskozásokat Ferenczy főgondnok vezette, aki a reformmozgalom legnagyobb barátja, kezdeményezője és sürgetője volt. A püspök megnyitó beszédjében mondja, hogy sokan már zúgolódni kezdettek, miért húzzák-halasztják a nagybizottság összehívását. „Nem tagadom, hogy én most is tovább halasztottam volna, mert a mostani időt, midőn autonómiánkra nem támaszkodhatunk teljes biztonsággal, a legalkalmatlanabbnak tartom mindennemű reformra egyházalkotmányunkat és szervezetünket illetőleg. Várnunk kellett volna ezzel mindaddig, míg az egyház és állam közötti viszony törvényesen rendezve és megállapítva lesz.“ Azt hiszi, hogy senki sincs közöttünk, aki tabula rasát akarna csinálni s egyházi alkotmányunkat és szervezetünket teljesen elavultaknak tartaná, amelyek a mai kor igényeinek nem felelnek meg. Figyelembe ajánlja a bölcs prédikátor intését: ne hányd el a régi gyepüt, mert a kígyók megmarnak. Inkább szeretné, ha a szellemet tudnék reformálni, ha nem lenne szükség a fegyelmi törvényre, ha a vallásos érzést mélyíteni, egyházunkhoz való öntudatos ragaszkodást és érdeklődést fokozni, az áldozatkészséget bennök megrögzíteni tudnánk. Ez lenne az igazi reform, mely nélkül egyházi alkotmányunk legjobban átgondolt reformjával sem sokra megyünk. Olyan lesz, mint egy aranyos ráma egy rossz képhez. Aztán kéri a bizottságot: ne bántsa, ne bajlódjék itt senki a hitelvekkel, mert nem hitvitára gyűltünk össze. Ennek különben is lejárt az ideje. A hit kinek-kinek egyéni tulajdona. Konciliumokkal nem lehet többé szabályozni. A műveltség tisztítja, fejleszti és reformálja magától. A nagybizottság tanácskozása folyamán igen sok és különféle kérdés került tárgyalás alá. A szervezet kérdésében a vélemények közeledtek egymáshoz. Javaslata az E. K. T. szervezetére nézve az vott, hogy a hivatalból való tagok mellé a főtanács 15 tagot választ s az esperesek és köri felügyelő gondnokok közül a körök jelölnek ki 1 — 1 deputatust 6 évre. Az 1923. évi főtanács 49. jk. pont alatt megállapítja az E. K, T. hivatalból való és választott tagjait. Hivatalból tagok : a püspök, főgondnokok, főjegyző, közügyigazgató, a főiskolák hivatalban 174 1923. 54.
