Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
1. fejezet: Élete
35 értékelő és melegen méltató sorokban állítja be az ötvenéves püspököt az unitárius egyháztörténelem utolsó ötven évének középpontjába, mert az egyházi élet mozgalmai vagy az ő leikéből indultak ki, vagy az ő történelmi alakja körül szövődtek. Az ő egyénisége, gondolkodása és lelkisége határozza meg ez ötven év történelmét. A királytól több Ízben kapott kitüntetést. Először 1878 márc. 22-én a királyi tanácsosi címet. Elődei közül csak Kriza kapta meg. Azért örül neki, mondja feljegyzéseiben, mert egy neme az egyenjogosultságnak, melyért annyit küzdöttek elődeink. 1896-ban a milleniumi ünnepélyek alkalmával a király a II. osztályú vaskorona-renddel tüntette ki. A kitüntetés nagyon meglepte, mert előzőleg semmi neszét nem vette, nem tudakozódtak nála előre. Jelentőségét abban látta, hogy már a protestáns püspökök sincsenek a királyi tanácsosságra szorítva. Harmadszor születésének 80 éves fordulója alkalmával 1915 aug. 24-ről a Ferencz József-rend nagykeresztjével tüntette ki, mikor Tisza miniszterelnök is igen melegen üdvözölte. Az egyház küldöttségét több Ízben vezette a király elébe. így 1887 szept. 22-én Kolozsvárt, 1895 szept. 22-én szintén Kolozsvárt, midőn a király a kollégiumot is meglátogatta és az E. K. T. termében nevét az aranykönyvbe beírta. E látogatás részleteit a püspök egy füzetben megírta és kiadta. 1905-ben Daniel főgondnok lemondván főgondnoki állásáról, meghívót kapott a főrendiházba. Kezdettől fogva hátránynak tekintette egyházunkra nézve, hogy csak a főgondnok volt tagja s míg a r. kath. püspökök mellett benn ül a ref. és luth. püspökök közül 3—3, az unitárius püspöknek nincs helye ott. Felfogása az volt, hogy ez bizonyos tekintetben azt mutatta, hogy egyházunknak nincs annyi joga, mint a többinek. 1906 május 29-én a delegáció póttagjának választották. A közhatalom változása után a király a román korona nagytiszti rendjével tüntette ki. Érdemes ennek a fáradhatatlanul munkás és kötelességtudó embernek, akinek egész élete, minden gondolata és törekvése az egyház jóvoltáért és előmeneteléért van, kissé betekinteni a magánéletébe, mit naplójegyzetei tesznek lehetővé. 1860 okt. 15-én lépett házasságra Gyergyai Annával, özv. Gyergyai Ferencné legkisebb leányával. Már külföldre menetele előtt ismerték egymást, külföldről is leveleztek. „Őszintén megvallva, a házassággal is úgy voltam, mint a papsággal. Keresni egyiket sem kerestem s mégis, elmondhatom, hogy mindkettő szerencsésen sikerült. Egyik hírt s nevet, a másik egy áldott jó nő karjai között boldog családi életet adott. Mert Nina, mint feleség és anya, egyaránt egyike azon nőknek, akiket az életben ritkán találunk fel s nem tudunk eléggé nagyrabecsülni.“ Így nyilatkozik nejéről, mikor legbizalmasabban ön-3*
