Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
19. Egyházszervezés
mindenirányú jelenségét, helyes Ítélettel birál s emelni igyek' szik az egyházi közigazgatás szellemét. Néha azonban oly célokat tűz ki, melyeknek megvalósítására az eszközök nem állanak rendelkezésre. Hatásköre kiterjesztését célozta az az óhajtása, melyet az egyházi birtokok kezelésének sikertelensége váltott ki, hogy a birtokokkal helyszíni megtekintés útján tagjai megismerkedhessenek, a gazdasági bizottság évenként egyszer a birtokok vizsgálatának idejét közölje a tagokkal (1906. évi f. 6.). Az E. K. T. erre a következő évben (F.-jkv 1907. 79. 1.) azt jelenti, hogy nem tartja teljesíthetőnek, mert „a főtanácsi bizottság nem hivatalos szerv“ (?), a birtok vizsgálata nem tartozik hatáskörébe s megjelenésével esetleg gátolná a gazdasági bizottságot hivatalos működésében. Ez a kérdés adataim szerint többé nem fordult elé. Az E. K. T. elutasító véleményének az az oka, hogy a bizottság „nem hivatalos szerv“, nyilvánvalóan téves s azt sem lehet elképzelni, hogyan gátolhatta volna a bizottság megjelenése a gazdasági bizottságot dolgai intézésében. A bizottság 1910-ben felveti az önálló kántoria kérdését. Mire az E. K. T. következőkben terjeszti véleményét az 1911. évi főtanács elé: előnyösebb lenne ugyan, ha a kántor is teljesen a mi rendelkezésünkre állana, mint ahogy az ma is megvan azon nehány egyházközségünkben, melyekben felekezeti iskoláink még megvannak. De a mostani rendszert, t. i. a kántorságnak a községi, vagy állami tanítósággal való kapcsolását nem tartja oly károsnak, hogy önálló kántori állásokat kellene teremtenünk. A főtanács erre úgy határozott, hogy önálló kántori állás szervezendő ott, ahol az egyházközség legalább 1200 K fizetést és lakást tud biztosítani. Az önálló kántornak képesítő oklevele kell hogy legyen. Az államsegélyből évi 4—5Ó00 K fordítandó e célra. A tanítósággal egybekötött kántori szolgálat megszűnik, mihelyt a tanító nyugalomba vonul. A következő évi főlanácsi bizottság a kántorképzés kérdését vetette fel, „minek szervezetünkben a legkisebb nyomát sem találjuk.“ Pedig, hogy az egyházközségi élet egyik irányítóját csupán állami intézetek képezhessék ki, ez ma már az egyházi élet bensőségével alig egyeztethető össze. A mulasztás oka az anyagi erők hiánya. Az előképzés foka lehetne a 4 polgári osztály s időnként kántorképző tanfolyamokat kellene létesíteni. Ugyanakkor veti fel a sátoros-ünnepek harmadnapjának s az áldozócsütörtöknek megünneplését. S javasolja az ünneplés kötelezettségének törlését és a körök véleményének bekérését. Az E. K. T. (1913. évi főt. jkve 77. 1) önálló kántorok képzésére irányuló törekvést nem ajánlja elfogadásra, mert csak egy pár önálló kántorunk van s a 4 polgári osztályt nem tartja elegendő előképzésnek. A tanítóképzőkkel kapcsolatos kántorképzés ma még megfelel a célnak. Az ünnepek harmadnapja törlésétől 24"
