Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
19. Egyházszervezés
369 dítványozta, hogy e bizottságban az egyes körök képviselve legyenek. Az E. K. T. az indítvány mellőzését kérte azon az alapon, hogy a bizottság megalakításánál nem az az elv, hogy minden kör képviselve legyen, hanem az, hogy egyházi és világi tagok megfelelő számban legyenek benne. Első pillantásra látszik, hogy az E. K. T-nak ez a megokolása téves, mert a célt tekintve a bizottság tagjaiul olyanok választandók, akik az ügyek megvizsgálására szakszerű hozzáértéssel rendelkeznek. Tévedés volt az is, ha nem célzatosság, hogy e bizottságba az E. K. T. tagjai közül is választattak be. A bizottság szokásba hozta, hogy az előterjesztett ügyek felülvizsgálatáról szerkesztett jelentéseken kívül ú. n. általános jelentést is tett. Az 1907. évi bizottság általános jelentésében mondja: hivatásának tekinti, hogy ne esek kritikát gyakoroljon, hanem irányt is jelöljön. Az E. K. T. elismerését fejezte ki odaadó buzgósággal teljesített munkásságáért, de megjegyezte, hogy midőn irányt is akar jelölni s jelentésében kifejezi, hogy az E. K. T. egyik vagy másik jelentését tudomásul vette, „túlbuzgóságból átlépte hatáskörét“. Gyakorolhat kritikát, javaslatokat tehet, E. K. T. javaslatait ajánlhatja el-, vagy el nem fogadásra, de azok elfogadása, tudomásul vétele, vagy ellenkezője, az ügyek intézésében irányjelölés, mindennemű határozathozatal a főtanács jogköre. Talán ez lehetett az oka, hogy az 1907. évi főtanácsi bizottság általános jelentése, a korábbi évek gyakorlatától eltérőleg, nem vétetett fel a jegyzőkönyvbe. Az 1908. évi bizottság „fájó érzéssel állapította ezt meg, mert a történelmi hűség rovására történik s bénítja a felvetődött gondolatok érlelését, sőt a munkakedvet is“. A jelen esetben annál méltánytalanabbnak látja, mert pl. a birtokkezelés reformja s az államsegély felosztásának a módja épen az általános jelentésből indul ki. Az elnökségtől kapott felvilágosítás után sem találja a kihagyást megokoltnak s kéri vagy a múlt évi, vagy a jelen évi jegyzőkönyvbe való felvételét. Az E. K. T. megjegyzése után újból megvizsgálta teendőinek hatását s arra a meggyőződésre jutott, hogy a számadások, költségvetések és jelentések vizsgálata „nem meríti ki azon feladatokat, melyeknek megoldására a főtanácsi bizottság létesíttetett, hanem az összes ténykedések feletti bírálatra és véleményezésre érzi magát hivatottnak, mindig csak a főtanács ülésezése alatt, mikor a tisztvise'őket meghallgathatja, pénztárt vizsgálhat, stb, „Ennél tágasabb hatáskört nem vindikál, de felelősségének tudatában kevesebbel meg nem elégedhetik“. Kétségtelen, hogy a főtanácsi bizottságnak üdvös és helyes volt a célja. De meg kell állapítanunk, hogy a célhoz vezető út megválasztása törvényellenes volt. Hiszen a szervezeti törvény kifejezetten kijelöli a bizottság hatáskörét. A törvény a bizottságot akkor is köti, mikor az a főtanácsé. Ez a bizottság pedig tényleg átlépte 24
