Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
18. fejezet: Gazdasági ügyek
348 előterjesztéseiben a saját maga nézeteit és véleményét előadja a tanácsosok meggyőződésének irányítása érdekében. Sürgeti reformálását „az ókorból eredő házrendünknek“, centralisztikus és sokoldalúan subordinált szellemű szervezetünknek, amely a korteskedésszerű kijelentésekkel szemben nem meri véleményét őszintén nyilvánítani. Székely keresztár c. lap (1910 jan. 1. sz.) vezető unitárius férfiak meghívóját közli,160 melyben azt mondják, hogy az utolsó időben tapasztalható volt, hogy „az unitárius egyház feje iránt ellenséges indulatot tápláló mozzanatok történtek és gyanítani lehet, hogy készülőben is vannak“. Azért a meghívás, hogy kijelentsék, hogy ezzel nem azonosítják magukat. A felhívásban foglalt vád és gyanúsítás ellen az U. E. és munkatársai már előre tiltakoznak, valamint a szabad véleménynyilvánítás és állásfoglalás korlátozása ellen. A keresztúri lelkészkor (U. E. 1910 febr. 15. sz ) feliratban biztosítja a püspököt szeretetéről és tiszteletéről ama látszattal szemben, mintha a gazdasági bajok miatti izgalom folytán „melegségéből veszített volna a főpásztor iránti tisztelet és ragaszkodás is“. Az E. K. T. is szükségét látta, hogy körlevelet bocsásson ki az U. E. közigazgatási hatóságainkat és vezetőinket támadó és gyanúsító közleményei ellen. (K. M. 1910 50. 1.). Ebben rajzolja az utóbbi évek centrifugális eltávolodását és hidegülését, midőn hamis jelszavak szembeállítják a központ és vidék köreit, mintha amott a kijátszás, emitt az őrállás volna hivatása legjobb erőinknek s mintha a kormányzótestület gondossága nem az összességre, hanem érdekkörökre irányulna. A Keresem az igazságot c. röpirat „tiszteletlen hangon beszél országos közbecsülést élvező főpásztorunkról, ki működésével, kormányzói sikereivel annyi hasznos szolgálatot tett s egyéniségével minden körben annyi rokonszenvet és bizalmat ébresztett egyháza iránt, hogy őt a püspöki széken minden következő nemzedék elé példaképül állíthatjuk s fogja is állítani az elfogulatlan egyháztörténelem“. Ezt a tiszteletlen hangot, melyet köreinken kívül is visszatetszéssel elítélnek, visszautasítják s azt a feltevést is, mintha főhatóságunk ténykedéseiben nem a köz, hanem a személyes érdekek szolgálata s az egyház megkárosítása nyilvánulna meg. A bírálatnak az a rejtett gonosz célzata, hogy éket verjen az eddig kifogástalanul bevált kettős elnökség közé s oda is a meghasonlást plántálja bele. Ez a röpirat az egyházi tanácsosokat két ellenséges táborra osztja s az övétől eltérő véleményűeket uszályhordozóknak nevezi, akik 79-en hamis taktikai vezetéssel buktatták meg a 14 harcoló igazát. Egy kis önmérséklet és szerénység többet használna a kisebbségnek is, az ügynek is. És ha még mindez in camera caritatis hangzana el, de orbi et űrbe harsonázzák egymás gyalázását 180 180 Csifó Salamon: Több világosságot. U. E. 1910 jan. 15. sz.
