Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
18. fejezet: Gazdasági ügyek
343 A panasz és elégületlenség nőttön nőtt. Az „Unitárius Egyház“ szüntelenül szította a tüzet az E. K. Tanács minden intézkedésével szemben s állandóan támadta különösen a jószágigazgatót. Az 1905. évi főtanácson már heves tanácskozások folytak amiatt, hogy a birtokok keveset jövedelmeznek. Ferencz József szerint „nem is egészen ok nélkül“. Mert megokolt az aggodalom, hogy a deficit évről-évre megújul a költségvetésben. Ha ez krónikus betegséggé lesz — úgymond — s törzsvagyonúnkból kell élni és fenntartani egyházunkat, akkor hamar és könnyen csődöt mondhatunk. Az „Unitárius Egyház“ a főtanácsról referálva megállapítja, hogy a birtokok 10 évi átlagban nem jövedelmeznek 4%-ot, minek oka részben a mostoha évek és kedvezőtlen időjárás. De most mérsékli a kritika hangját s kívánatosnak mondja, hogy egyesek heveskedése méltatlan tövisszúrásokat ne ejtsen. Az 1S07. évi csókfalvi zsinaton nem kis kavarodást okoztak a gazdasági kérdések. Amint Ferencz József mondja: „bizonyos, hogy ott a dolgok nem jól mennek.“ Nem tudja, hol a hiba : a gazdasági viszonyok megromlásában, vagy a kezelésben. De úgy látja, maholnap kénytelenek leszünk a házikezelésről lemondani s a bérleti rendszerre menni át. A kérdést az „Unitárius Egyház“ nagyon szenvedélyesen és gyanúsítással tárgyalta. Az 1907 febr. 15. szám nyílt kérdést intézett a jószágigazgatóhoz : mi az oka, hogy vallásközönségünk a tönk szélén áll, hogy Bágyon csak 2%-ot hajt? A következő számban Végh Mihály titkár felel: egyes kifejezések nemcsak a jószágigazgatót, hanem a főgondnokot, ki a korrektségnek megtestesült mintaképe, az E. K. T.-ot, az elnökséget, a központi közigazgatás minden tényezőjét gyanúval illetik. Szerinte az egyensúly megingását nem a rossz gazdálkodás okozta, hanem a kollégium felépítése, ami tetemes adósággal terhelte a közalapot. A kevés jövedelem miatt pedig országos a panasz a mostoha gazdasági viszonyokra. A vitába dr. Ferenczy Géza is beleszól (jan. 15. sz.), mert minden oldalról annyira szenvedélyesen tárgyalják, hogy úgy érzi, mulasztást követne el, ha bele nem avatkozna. Az 1908. évi főtanácson a püspöki jelentés: nagy gondot ad gazdaságaink kezelése, ami már a múlt évi zsinaton is igénybevette időnket és gondunkat. „Jelenleg már valamely gyökeres rendszerváltozásról kell gondolkoznunk, hogy birtokaink jövedelmét valami úton és módon növeljük, mert különben a befektetett tőke csakugyan elveszettnek mondható. A gazdasági bizottságnak, egy más nagyobb bizottságnak, az E. K. T.-nak a közelebbi hónapokban valóságos sisifusi munkát adott s próbakövéül szolgált a buzgóságnak s meleg érdeklődésnek. Szerette volna, ha azok, akik a vidéken gyakran oly könnyen pálcát törnek a központ felett, csak egyetlen egy gyűlésen, pedig hány volt, jelen lettek volna“.
