Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
17. fejezet: Pénzügyek
339 nyit megbír s akkor nehezebb lesz a nyugdíjat leszállítani, mint lett volna most még egy pár évig várni a nagyobb előnyök nyujtásávál. így állott a tanárok és belső emberek nyugdíjügye, mikor a háború befejezése után államjogi helyzetünk megváltozott. Az 1920. évi főtanács utasította az E K. T.-ot, hogy a belső emberek nyugdíjának a változott viszonyoknak megfelelő módon való rendezésére az előintézkedéseket tegye meg. Az 1923. évi főtanácson jelentette az E. K. T., hogy a tanítók és tanárok nyugdíjügyében adatokat terjesztett be a pénzügyigazgatósághoz; a kormány most foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a nyugdíjügyet az állam rendezze-e, vagy a felekezetek hatáskörébe utalja. Egy újabb miniszteri rendelet az egyház kezelése alatt hagyja az ügyet. Ezért az E. K. T. keblileg megoldandónak tartja s javaslatot terjeszt elé. Egy egyetemes egyházi nyugdíjintézet létesítése érdekében számításokat végeztetett, azt kiadta a nyugdíj bizottságnak. Ez egy szélesebbkörü ad hoc bizottság kiküldését látta szükségesnek. A főtanács ennek jelentését és javaslatát elfogadván, 1923 szept. 1-től a rendes alapfizetések 10%-át beszedni rendelte el és a főtanácsi bizottság javaslatára figyelembe ajánlja, nem lehetne-e egy nehány biztos, nagytőkéjű biztosító intézettel tárgyalásokat folytatni esetleg kisebb levonásokkal. Az E. K. T. munkába vette ez alapon egy nyugdíjintézet létesítését, melynek a szerzett jogok lehető tiszteletbentartása mellett tagjai lennének a theológiai, gimnáziumi tanárok, központi tisztviselők, lelkészek és felekezeti tanítók. A tervezetet azon az alapon készítették, hogy nem a tőkegyűjtésre helyezi a súlyt, mint azt a belső emberi nyudíjintézet tette, hanem a tagokat és a fenntartót élőtőkének tekinti s a mindenkori befizetéseket a nyugdíjasok támogatására kívánja fordítani. így a cél gyorsabban elérhető ugyan, de nagy áldozatokat kíván az egyháztól, egyházközségektől és tagoktól. Az E. K. T. a szabályzattervezetet beterjesztette az 1924. évi főtanácshoz. Meleg érdeklődés nyilatkozott a szabályzat iránt. Vita tárgya volt, hogy helyes-e az összes alkalmazottak részére közös alapot létesíteni s nem kellene-e külön tanári, illetőleg papi és központi tisztviselői nyugdíjalapot hozni össze. A bizottság azonban meghaladottnak tekintette ezt a kérdést, amely már kezelési szempontból sem volna megokolt. A régi nyugdíjasok szomorú helyzete fájt minden felszólalónak s megélhetésüket kívánták biztosítani. A javaslat készítői kimutatták a nagyobb segély lehetetlenségét s rámutattak, hogy a javaslat számol a szociális elvekkel s teljesen modern alapelveken épült fel. A főtanács az eddigi segély háromszorosát szavazta meg, mert az alap veszélyeztetése nélkül tovább nem mehetett. Ez is, habár az illetőknek távolról sem elegendő, mégis jelentős megterhelését jelenti az alapnak. Az a gondolat is fel-22*
