Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)

1. fejezet: Élete

30 gébbé tette. Örömmel ismerjük el és nyilvánítjuk, hogy a gond­jaira bízott talentumokat gazdagon kamatoztatta egyházunk javára és gyarapodására.“ Ez tanári, lelkészi és püspöki érde­meinek szép elismerése és tárgyilagos értékelése. A lelkészek- és tanítóknak ez alkalommal átadott Emlék­­könyvé-ben az egyházkörök emléksorokban fejezik ki elisme­résüket. Az aranyostordai kör e 40 évet „unitárius világunk második fénykorának“ mondja. A küküllői kör családi szere­­tetét, humánus érzését s „mindeneket felülmúló hazaszeretetét“ emeli ki. A marosi kör áldásos működését abban látja, hogy „kezét egyházunk valláserkölcsi életének ütőerén tartja“, mely kapcsolat melegségét az 1880 októberében tartott első püspöki vizsgáló kőrútján érezte. A keresztúri kör szerint példány­képünk, tanácsadónk, vezérünk, vigasztalónk, „mindenben mindenünk“. Az udvarhelyi kör reméli, hogy korát „Ferencz József századának“ fogják nevezni, mert egyházának elisme­rést és tiszteletet szerzett, termelte a vezéreszméket, azok letéteményese, legilletékesebb szónoka, két marokkal szórja azokat alkalmas és alkalmatlan időben, valóságos megtestesült „keresztény magvető“. És végül, a felsőfehéri kör szerint, ő a jó pásztor, ki életét adja az ő nyájáért s ezért általános sze­retet, bizalom és ragaszkodás veszi körül. A lelkészek nevé­ben Kelemen Albert, a kolozsvári tanárok nevében Boros Sándor igazgató, a keresztúriak nevében Sándor János igaz­gató, a kolozsvári egyházközség nevében Gyulai László gond­nok, a budapesti egyházközség nevében Lőrinczi Dénes se­­gédíelkész, a nők nevében Ugrón Jánosné, a leányok nevében Raffaj Irma üdvözölték. Mindezekre az üdvözletekre külön adott meghatott lélekkel válaszokat. 25 éves püspöki működésének jubileumát 1901 szept. 23-án ünnepelte meg az egyház főtanácsi ülés keretében. Dániel főgondnokéval együtt annak emlékére, hogy 1876-ban Árkoson egyszerre választattak az egyház vezetésére, az egy­ház megfesttette arcképüket az E. K. T. terme részére s ez alkalommal leplezte le. Az üdvözlő beszédet P. Horváth Kál­mán főgondnok mondotta, kivel a püspök — talán Kelemen Benőt és Jakab Eleket kivéve — a legbizalmasabb és leg­melegebb baráti viszonyt tartotta. Ez a melegség árad ki már megszólításából: „Szeretett püspököm, édes főpásztorom I“ Lehetetlen ebből a minden ízében igaz és találó jellemzésből nem idéznem a következőket: „Miben emeljem ki az egyház iránti érdemeidet, ki egész életedet ennek felvirágzására szen­telted? Ha van hű sáfár és lelkes apostol, te bizonnyal az vagy. Eggyé lettél vele, mint dió a héjával, a csiga a házával. Nagy szivednek és fényes elmédnek minden gyökérszála egy­házunk talajához van nőve és azzal a hosszú együttlét alatt annyira összeforrva, hogyha egyike ezen szálaknak meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom