Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
17. fejezet: Pénzügyek
318 2. Lelkészek korpótlékára 5 évenként ötször 200—200 K, úgy hogy 25 évi szolgálat után 1000 K korpótlékot kapjanak. 3. Lelkészi nyugdíjintézet támogatása, mert ma 40 évi szolgálat után a papok 600, a kántor csak 300 K nyugdíjat kap s félannyit az özvegyek. 4. Az országos tanári nyugdíjintézetre nem jogosult tanárok és közigazgatási tisztviselők nyugdíjintézetének támogatása. 5. Nem unitárius iskolákba járó unitárius növendékek vallástanítása. 6. Kulturális és humanitárius intézmények: árvaintézetek, szeretetházak, kisdedóvódák és gyermekmenedékházak létesítése. 7. Lelkészképzés. 8. Közigazgatási költségek. Apr. 29-én adták át Daniel főgondnokkal együtt Tisza miniszterelnöknek, azután Berzeviczynek. De egyik felterjesztésre sem kaptak választ, mert kormányválság következett s az azt követő nemzeti küzdelem közepette a kérdés lekerült napirendről. Közben értesültek arról, hogy a kormány a „két protestáns egyháznak“ egyházi adó rendezés, közigazgatás és lelkészi nyugdíjintézet segélyezésére évi 3 millió segélyt fog rendszeresíteni, úgy hogy 1 milliót az 1907. évi költségvetésbe felvesznek, 1 milliót az 1908. évibe s az 1909. évibe már az egész 3 milliót. Ezért az E. K. T. 1906 jul. 11-én újabb felterjesztésben kérte, hogy legalább azon címeket, melyeket a „két protestáns egyháznál“ elfogadott, a mi felterjesztésünkből is fogadja el. A közoktatásügyi tárca költségvetési vitájánál Ferenczy Géza o. gy. képviselő felszólalt s azt kérdezte, hogy van-e valami célzatosság a „két protestáns egyház“ kifejezésében. A miniszter azt válaszolta, hogy nem érzi magát illetékesnek abban a kérdésben, hogy protestánsok-e az unitáriusok, de magától értetődik, hogy az unitárius egyházat törvényesen bevett vallásnak ismeri s ehez képest fog vele szemben eljárni. Az 1907. évi csókfalvi zsinatot megnyitó beszédjében a főgondnok megint kiemeli a közalap egyensúlyának újból való megbillenését, amely szerint az 1908. évi költségvetés 31715.52 K deficitet mutat. A kormány az államsegélyt 100000 K-ra emelte, amivel nemcsak egyházközségeink és híveink alig elviselhető egyházi közterhein valamit enyhíthetünk, hanem a tisztviselők fizetését is emelhetjük, sőt — a főtanácsi bizottság szerint is — „megdöbbentően megingott közalapi egyensúlyunkat is helyreállíthatjuk“. Ezúttal „csak följegyzi“, hogy a a 100000 K államsegélynek több mint 56%-a az egyensúly helyreállítására fordíttatott, a központi tisztviselők anyagi helyzete a vidékiekével arányban nem álló előnyben részesíttetett s hogy a vallásközönségünk fundamentumát képező egyes
