Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
16. fejezet: Iskolai ügyek
295 papok, ami utóbbiak buzgóságálól és hivatásérzésétől függött. A tanítóképzés és képesítés kiesett az egyház kezéből, ezzel az énekvezérképzés is. Az állam gondoskodott ugyan a tanítóképzésről, de nem az énekvezérképzésről. Mikor e feladata teljesítését munkába vette, már késő volt, a háború s a nyomában járó politikai változások megoldatlanul hagyták e kérdést. A közhatalom változása után. Az 1918/19. iskolai év a régi keretekben, a régi tanterv mellett folyt le. Az 1919/20. isk. év legfontosabb eseménye új felekezeti iskolák szervezése. Az állami iskolák átvétele után az E. K. T. rendeletet bocsátott ki, hogy egyházközségeinkben a felekezeti iskolákat fel kell állítani. E rendelet eredményéül jelenti a főtanácsnak, hogy keserves küzködés és fáradozás után sikerült 59 elemi iskolát szervezni 57 tanítóval és 31 tanítónővel. Az 1920. évi főtanács kimondotta, hogy a változott viszonyokra s az egyház egyetemének ezekből folyó egyházi és kultúrális igényeire figyelemmel, az egész vonalon a felekezeti oktatás elvi alapjára helyezkedik s ecélból az E. K. T. tegyen meg minden szükséges lépést. Az E. K. T. a határozat végrehajtásának egyik mozzanataként jelentette, hogy központi iskolalátogatói állást szervezett. A főtanácsi bizottság mellőzendőnek tartja azon okból, mert nem olyan időket élünk, hogy új állásokat szervezhessünk. A körök többsége sem lelkesedett a tervért, de a főtanács ennek ellenére a javaslatot elfogadta, életbeléptetéséről azonban újabb előterjesztés alapján fog határozni. Az 1923. évi főtanácsra az elemi iskolákról előterjesztett jelentés a központi iskolalátogatók jelentésén alapszik, akiket a főtanács utasít, hogy ellenőrizzék az előbbi évben adott utasításaik végrehajtását. A szervezés és fejlesztés munkája megindult, de állandóan jöttek mindenfelől a panaszok. A bejelentett konkrét sérelmekkel az államtitkársághoz mentek, amely közölte, hogy Bukarestben szeptember közepén tanácskozások lesznek abban a kérdésben, hogy az elemi oktatásban az állam a felekezeti, vagy az állami oktatás terén fog-e haladni. 1920—31556. sz. rendelet, melyet 1921 márc. 5-én megismételtek, tudatta, hogy az 1919/20. iskolai évre átbocsátott tantermeket nem engedi többé át, „mert az állami oktatás az 1920/21. isk. évben csorbítatlanul fenntartatik az összes helyiségekben, ahol a múltban is ilyen állami oktatás céljaira szolgáló helyiségekkel rendelkeznek.“ Visszaköveteli az iskolai épületeket s mindenütt magyarnyelvű állami iskolák felállítását rendeli, mert „nem felekezetiesítheti az állam magasabb érdekéből az állami iskolákat.“ Az egyház tiltakozott ez ellen, mellyel kettős sérelem éri autonómiánkat. Egyik az, hogy azon egyházközségekben, melyekben iskolai épületeinket, a telkeket, felszerelést, tanítói lakásokat a magyar állammal kötött szerződésekkel állami iskola céljaira átengedtük, a szerződés átöröklése címén román állami iskolákat állítottak fel s az