Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
16. fejezet: Iskolai ügyek
293 az országos átlag 81‘51°/o. 1869-ben a tankötelesek 50‘42%-a járt iskolába, a javulás 31 '09%. Minden ezer tankötelesből tényleg iskolába járt unitárius 774'3. Az országos átlag 815'2, mi az ötödik helyre kerültünk. Csak a gör. kath. és gör. keletiek állnak utánunk, holott 18S0-ig a harmadik helyet foglaltuk el. 1880-ban az iskolába járó unitárius tankötelesek százaléka 80'78% volt; tehát 10 év alatt 2'51°/o-ot esett. (K. M., 1892. 96 —107.). 1892/93-ban az unitárius tankötelesek száma 11.200, a lélekszám (61.618) 18'17%-a, iskolába járt 9169, a tankötelesek 81‘86%-a. 1893/94-ben tankötelesek száma 11172, a lélekszám 18'13^-a, iskolába járt 9129, a tankötelesek 8\'7\%-a. Saját tanköteleseinket tekintve, az arány csak a luth.-nál és római katholikusoknál jobb. Sajnos tény, hogy a tankötelesek aránya legkisebb nálunk és segédtanítókat nálunk alkalmaztak legnagyobb arányban (K. M. 1896. 114—117.). 1895/96. évi miniszteri jelentés szerint unitárius tankötelesek száma 11.151, (ebből a Királyhágón túli részekre esik 359), iskolába járt 9775, a tankötelesek 84'86 %-a. A felekezetek között a harmadik helyen állunk. 1896/97. évi miniszteri jelentés szerint a tankötelesek száma 11.567, iskolába járt 9261 = 7TQ8%. Csupán a görög kath. és görög keletiek állanak utánunk. A 90-es évek elején a kormány programmjába vette a tanítók csekély fizetésének a kiegészítését. Ideje volt, mert az valóban kevés volt s az élet drágulásával sehogy sem tartott lépést. Az 1892. évi püspöki jelentés aggódik az ürességben levő iskolamesteri és tanítói állomások betöltése miatt, melyeknek javadalma oly csekély „hogy jó lélekkel szinte lehetetlen is azok elfogadására valakit rábeszélni.“ Baj volt az is, hogy okleveles tanítók sem voltak kellő számban. A következő évi jelentés megállapítja, hogy ifjaink közűi mind kevesebben készülnek a tanítói pályára, „holott az maholnap jövedelmezőbb lesz a papi pályánál.“ Az 1894. évi közigazgatási jelentés már azt mondja: „tanítóink a többször megújított rendeletnek, hogy tanítói oklevelet szerezzenek, nem tettek eleget s most saját érdeküket is veszélyeztetik, midőn a tanítói fizetés államilag fog rendeztetni.“ Az 1896. évi püspöki jelentés mondja: úgy a lelkészi, mint a tanítói állások betöltése lelkész- és okleveles tanítójelöltek hiányában ez idő szerint a legnagyobb aggodalommal tölt el. De miután a tanítók fizetése az állam által már 400 frtra jóformán mindenütt ki van egészítve s a lelkészek segélyezése is államilag megkezdődött, remélni lehet, hogy az állások is keresettebbek lesznek.“ Ez évben 37 tanítónk 7038 frt államsegélyt kapott, de lelkésztanítóink fizetését a miniszter csak abban az esetben pótolja, ha tanítói oklevéllel rendelkeznek. 1899-ben esedékessé vált az ötödéves korpótlék kiutalása is. A tanítókra nézve sérelmes volt, hogy az egyháztól kapott kántori fizetésük nem számíttatott be nyugdíjigényük