Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
16. fejezet: Iskolai ügyek
275 hogy a szerződéssel egyik fél sem volt soha teljesen megelégedve s azért legjobb lett volna azt sohasem megkötni. A szerződésnek több hátránya volt. 1882-ben a miniszter a klasszikus nyelvek tanárait is a gondnokság hatásköre alá akarta hajtani, de az egyház ellent mondott s maradt a dolog, amint volt. A felvételi vizsgálat kérdését már érintettem. Baj volt az is, hogy a klasszikus nyelveket nem tanulók, míg társaik órán voltak, az udvaron, vagy az iskola előtt lézengtek s zavarták a csendet. A tanfelügyelő az iskolát 1892. évi jelentésében „igen lerántotta“. Besúgás alapján a miniszter 1893 ban a gimnázium pecsétnyomóját lefoglaltatta s csak 4 hónap múltán adatta vissza. Ezen állapotoknak lehetett következménye Derzsi Károlynak az 1892. főtanácson beadott indítványa, hogy a gimnázium állíttassék vissza, minthogy a polgári iskola „nem vált be“. Mire az E. K. T. azt terjesztette elő, hogy a szerződés csak 6 év múlva jár le s határozathozatalra nem látja az időt elérkezettnek. Az iskola gondnokságának az elnöke, a tanfelügyelő jelentésében kedvezőtlenül nyilatkozik az iskoláról s minden bajért az egyházat teszi felelőssé. A bajok: a várakozásnak nem felel meg, a tanítás eredménye sok kívánni valót hagy fenn; a szülők idegenkednek tőle, a hasonló polgári iskolák mellett messze elmarad. A helyiség célszerűtlen, a bennlakás intézménye nem felel meg az egészségügyi követelményeknek. A szerződés hátrányos az államra. A közönség túlságosan ragaszkodik a gimnáziumhoz. A tanárok között nincs egyetértés. Az igazgató csak unitárius lehet, más vallású elől el van zárva a haladás útja. Ezek után a közigazgatási bizottságnak javasolta a gimnáziumi tárgyak beszüntetését, holott másfelől azt panaszolta, hogy a latin-görög tanítását beszüntettük, az intézet halosztályúvá fejlesztését s feléje ipari és kereskedelmi tanfolyam szervezését. A közigazgatási bizottság nem fogadta el, hanem a gimnázium mellett nyilatkozott s feliratot terjesztett a miniszterhez egy állami gimnázium létesítése érdekében.124 A cikk szerzője a sorok közül azt olvassa ki, hogy a közszellem megrontója az, akinek érdekében a tanfelügyelőnek fáj, hogy igazgató csak unitárius lehet. A tanulók legációba küldésére azt mondja, hogy ezeket nem küldték, hanem engedték, hogy segélyt kapjanak. Kifogásolja a vallásos ének tanítását, temetéseken való megjelenésüket. Hogy a közönség ragaszkodik a gimnáziumhoz, azt természetesnek tartja, mert ez előkészít arra is, amire a polgári. De megfordítva nem áll a tétel. A gondnokság elnöke csináljon rendet emberei között s ne tűrje az alattomos áskálódásf. Különben rokonszenwel kisérjük a közigazgatási bizottság lépését s szívesen fogunk kezet az állammal és vármegyével egy állami gimnázium felállítása érdekében. “ Tordai középiskolánk. K. M. 1882. 295-298. 1. 18*
