Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
16. fejezet: Iskolai ügyek
266 állást megszüntette, egy rendes tanári állást szervezett s az 1—2. elemi osztály megszüntetésével egy előkészítő osztályt, melynek tanterve elkészítésére utasította az E. K. T.-ot. 1883-ban életbelépett a középiskolai törvény s az 1883/84. iskolai évben megindult a miniszteri megbízottak látogatása. 1885-ben jött a miniszter első megintése, hogy az épület nem megfelelő s nincs elég tanár. Az 1886. évi főtanács államsegélyt kért, mire a miniszter azt válaszolta, hogy az intézet állami fontosságát nem ismeri el s ezért segélyben nem részesíti, de ajánlja, hogy IV. osztályú gimnáziummá redukáltassék. Egy későbbi iratában második megintésben részesítette. Ezt jelentette az E. K. T. az 1887. évi dicsőszentmártoni zsinatnak, ahol többen összegeket ajánlottak fel, köztük Ferencz József is 100 irtot s egy újabb tanári állást szerveztek, minthogy „jelen terjedelmében és szervezetében leendő fenntartását vitális kérdésnek tartja.“ Az 1889. évi főtanácson jelenti az E. K. T., hogy a miniszter tudomásul vette az új tanár beállítását, de még egy új állás szervezését kívánja, Barabás Lajost rendes tanárnak nem ismeri el: „a maga részéről a legmelegebben óhajtja székelykeresztúri középtanodánknak jelen alakjában, tehát az öt osztállyal való fenntartását s ebben az érdekben a maga részéről meg is tett mindent. De ha a miniszter semmi szín alatt nem hajlandó Barabás Lajos lelkész afiát hatodik rendes tanárnak elismerni, miután a 2 évvel ezelőtt beállított ötödik r. tanár fizetésére sem gyűlt be a megfelelő alap, még egy új tanár beállítását abban az esetben sem ajánlhatja, ha azáltal az V. gimn. osztály megszüntetésére lennénk is kényszerítve.“ Ajánlja még egy felirat küldését, melyet a püspök fogalmazott. Ebben feltárja, hogy a miniszter előbbi irataiban Barabást hitoktatónak és óraadónak mondta, de tényleg mégis beszámította ötödik tanárnak s minősültsége ellen nem tett kifogást. S most mégis harmadik megintéssel fenyeget, ha egy év alatt a hatodik r. tanárt be nem állítjuk s azt tanácsolja, hogy az V. osztályt szüntessük be. Ezzel székely népünk nagy része elzáratnék a magasabb műveltség útjától s kolozsvári főtanodánk „életgyökere vágatnék el“, mert ez főleg abból táplálkozik, onnan nyeri növendékei javát. Nem „csonka“ intézet ez, hanem a kolozsvárinak „párhúzamos osztályai“. A támadás azért van ellene, mert „nem talál bele a rendszerbe“. Mintha a tanintézetek pusztán a statisztikai rovatok egyformaságáért lennének. Hogy a rendes tanári tiszt más hivatallal összeférhetetlen, azt a felekezeti főhatóság állapítja meg. Kérjük ezek alapján, ismerje el Barabás Lajost görög—történelem szakos r. tanárnak s mihelyt a pár évvel ezelőtt felállított tanszék költségét teljesen biztosítottuk, azonnal munkába vesszük egy új helyettes tanári állomás felállítását. S minthogy a felhozott hiányok részben már pótolva vannak, a harmadszori megintés szándékát „mely székely
