Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
7. fejezet: Dávid Ferenc emlékeért
100 egyik legszebb ünnepe lett volna a kolozsvári gyűlés, ha azon mind a három protestáns felekezet résztveszen és napjainkban talán nem is épen jelentőségnélküli és e hazarész történelmi múltjának nem ellenmondó“ (K. M. 1898. 179. L). Az 1900 szept. 18 — 19-i pozsonyi közgyűlésre a rendező bizottság az ág. ev. egyház nevében a püspököt meleghangú levélben hívta meg (K. M. 1900. 289), ki a megalakulás szomorú mozzanataira való hivatkozással sajnálattal kimentette magát. Br. Prónay Dezső, az ág. ev. egyház egyetemes felügyelője 1901 szeptemberében Miskolcon tartott közgyűlésen kifejezést adott azon óhajának, hogy az unitáriusokat vegyék be az Irodalmi Társaságba. Egy nehány protestáns lap mindjárt kifejezte a „vegyes érzelmeket“, melyeket a beszéd kiváltott. A Prot. E. és I. Lap Prónay „egyéni óhajtásának“ mondta. A debreceni Prot. Lap meg egyenesen tiltakozott ellene. Az unitáriusok a Prónay szabadelvű nyilatkozatában rejlő jóindulatot hálás elismeréssel viszonozták. Az Irodalmi Társaság kérdése többé nem foglalkoztatta köreinket. 7. FEJEZET. Dávid Ferenc emlékéért. a) Az 1868. évi háromszázados tordai zsinat. Ferencz Józsefnek megadatott, hogy Dávid Ferenc nevét, emlékezetét és tanait az 1868. évi háromszázados tordai emlékzsinaton, mindenféle előzetes jóváhagyás nélkül, nyíltan hirdethette. Dávid Ferenc neve és tanítása a dézsi komplanáció óta csak titkon élt az unitáriusok szive mélyén. Az 1848. évi pozsonyi országgyűlés megalkotta a 20-ik törvénycikket, mely az unitárius vallást törvényesen bevett vallásnak nyilvánítja. A szabadságharc szomorú kimenetelét követő abszolutizmus ideje is lejárt. Az alkotmány nehéz küzdelmek után helyreállíttatott. Á kiegyezés megtörtént. A király megkoronáztatott. És most megkezdődött egy olyan kultúrális és gazdasági föllendülés a nemzet életében, amely százados mulasztást és stagnálást volt hivatva helyrepótolni. Ennek a fejlődésnek lendítő ereje a kormányzás szabadelvű politikai szelleme volt, amely magával hozta a vallásos szabadelvűség térfoglalását is. Megismétlődött az erdélyi reformáció ideje. A 16-ik században Erdélyben a vallási szabadelvűség adta és nemesítette meg a politikai kormányzás módszerének emelkedett szellemét. A 19-ik század második felében a politikai szabadelvűség juttatta érvényesülésre az eddig csak a szivek mélyén élő szabadelvű vallásos eszmék térfoglalását. Az egyház vezetősége
