Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)

Bevezető gondolatok

maradván mást is elzárt a munkatértől. Az E. K. Tanács a lemondást elfogadandónak tartja, de oly módon, hogy Káli Nagy Elek „tekintettel vallásközönségünk érdekében huzamosan és a legsúlyosabb időkben tanúsított megbecsülhetetien nagy szolgálataira s ezeken alapuló érdemeire, mint tiszteleti főgondnok egyházunk élén tovább is megmaradjon”. A zsinat határozata így szól (1876. 16. Jkv. sz. a.): „A Zsinati Főtanács főgondnok Káli Nagy Elek úrnak ezen határozott és visszavonhatatlan lemondását, habár a legnagyobb sajnálatának kifejezése mellett, engedve a körülmények kényszerűségének, elfogadja. Eddigi szorgalmas munkásságáért és egyházunknak tett nagy és soknemű szolgálataiért szíves köszönetét mond. Egyszersmind a Képviselő Tanács ajánlatához képest — nem akarván lemondani a reményről, hogy elveszett egészsége helyreáll s a legnagyobb buzgósággal és önodaadással folytatott és félbeszakadt hivatalában közügyeink élén újra megjelenhet — tiszteleti főgondnoknak nyilvánítja, miről átiratban értesítessék.”

Nagy Elek 1878. január 7-én halt meg. A lapok nagy elismeréssel szóltak érdemeiről. A Kelet így emlékszik meg róla: „Városunknak egy kitűnő, a közügyek során felejthetetlen érdemeket szerzett férfia hunyt el tegnap délután. Nagy Elek nyug. miniszteri tanácsos, megelőzőleg mint kormányszéki tanácsos, hazánk legviharosabb napjaiban mint az erdélyi közjog kitűnő ismerője alkotmányos jogaink megvédelmezése körül szerzett magának honfiúi érdemeket. Az ő tollából került ki azon emlékezetes kormányszéki felirat, melyben megtagadtatott a bécsi kormánynak az erdélyi országgyűlés összehívása, mire a bécsi politikai kötéltáncosok az egész Gubernium újjáalakításával Land tagokkal Crennevillel tettek az alkotmányához szilárdan ragaszkodó nemzet megpuhítására hiábavaló kísérletet. Amily sokat köszönhet azonban hazarészünk Nagy Elek kitűnő tollának, jogi ismereteinek és hazafiságának, épp oly kegyeletes lesz emléke az erdélyi unitárius status előtt is, melynek mint főgondnoka szintén nagy szolgálatokat tett.” A családon kívül az Egyházi Képviselő Tanács külön gyászjelentést adott ki. A temetés január 9-én volt a város minden rendű és rangú polgárságának nagy részvéte mellett. A temetési menetben az Unitárius Egyház teljes számú képvise-21