Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
Bevezető gondolatok
[1848. március 2.] már mindenki őt tekintette főgondnoknak. Az egyházi és iskolai közélet terén való buzgó és fáradhatadan működése, melyet egyházi tanácsosi, nevelésügyi bizottsági, jegyzői és tordai iskolai felügyelő gondnoki minőségében kifejtett, egész mértékben jogosult reményekre biztat. Ha a 19. század negyedik és ötödik évtizedének egyházi képviselő tanácsi, főtanácsi és zsinati jegyzőkönyveit figyelmesen végigtanulmányozzuk, Nagy Elek nevével sűrűn találkozunk mindenütt, ahol komoly munkáról, bonyolult jogi és történeti kérdések tanulmányozásáról, régi határozatok elhanyagolt végrehajtásának felkutatásáról és feltárásáról van szó. A Főtanácsok alkalmával az Egyházi Képviselő Tanács jegyzőkönyvei, valamint a közigazgatásról, tanügyről, pénzügyekről szóló jelentések, kérelmek, javaslatok, indítványok megvizsgá-lására mindig főtanácsi bizottság küldetett ki, s ebben a bizottságban az egyik nagy tekintéllyel rendelkező személy rendszerint Nagy Elek volt. A főtanácsi bizottságra vonatkozó régi szabályt az 1902. évi átszervezés oly módon változtatott meg, hogy az adott Főtanácson választották meg a következő évi főtanácsi bizottságot, és annak elnökét később rendszerint főgondnokká is megválasztották. Azt hiszem, hogy nem történelemellenes felfogás, ha utólag e későbbi egyháztörténelmi mozzanatot Nagy Elekre nézve is alkalmazom. Ilyen buzgó és fáradhatatlan munkát folytatott Nagy Elek, mellyel az egyházi élet mezején tevékenykedők figyelmét magára vonta, és elismerését nagymértékben kiérdemelte. A helyzet az volt, hogy az egyház, egyházi és világi fő nélkül kedvetlenül és szárnyaszegetten élte életét. Dániel Elek főgondnok 1848-ban, Székely Sándor püspök pedig 1853 elején püspöki kőrútján Marosszentkirályt meghalt. Az 1848. évi Főtanácson be kellett volna tölteni a főgondnoki széket. A többség, hogy 1838 óta kifejtett lelkes munkásságát elismerje, Nagy Eleket jelölte az állásra, de ő arra hivatkozva, hogy az állásra nála méltóbb és érdemesebb hitrokonaink vannak, nem fogadta el a jelöltséget. Következett a szabadságharc, s utána az abszolutizmus. Ekkor csak nagy bajjal lehetett Főtanácsot tartani. Az 1850. évi Főtanácsra csak kevesen gyűltek össze, s a főgondnok-választás ezért elmaradt. Az 1851. évi zsinat (20. Jkv. sz. a.) megint előveszi a főgondnoki állás betöltésének kérdését, de a választást — a sok eső és vízáradás miatt sok egyházi tanácsos nem le-18
