Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
Jelentősége a kortársak megítélése szerint
vagyok a fogalmazásomat hibásnak, félrevezetőnek elismerni, mert mióta Nagy Elek történelmi szerepének tanulmányozásával foglalkozom, erősen meggyőződtem arról, hogy kitűnő jogi ismeretei az akkori Erdély legkiválóbb emberei közé emelték, s tegyük hozzá: nemcsak őt, hanem Mikót is. Valóban megváltás volt e két kiváló emberünk összetalálkozása az egyház süllyedő hajóján. Mikó szintén tagja volt annak az önképző baráti körnek, melyben az 1827—29. években az időtöltésből s a nemzeti szellemű önképzés érdekében dalokat, költői elbeszéléseket írogatott, akárcsak néhány évvel későbben Nagy Elek. 1841-től a Nevelésügyi Bizottságnak ő is munkás tagja. A főiskolai törvényeknek az 1845. évi homoródalmási zsinaton való kodifikálásában, mint jogásznak és szakembernek kiváló része volt. A szabadságharc befejezése s az alkotmány felfüggesztése után abban a védelmi harcban, melyben az egyházi vezetők az egyházi autonómia és iskoláink megmentése érdekében folytattak, Mikónak mint előadónak és jegyzőnek jelentékeny, de terhes szerep jutott. „9 évi jegyzői hivataloskodása folyton csatározás volt legféltettebb egyházi és nemzeti érdekeink mellett.”124 A Mikó által kifejtett és hitfelekezetünk vezérférfiai által elfogadott álláspontról védelmezte a tanácsi hatalom támadásai ellen egyházunk független önkormányzati jogát. ... Az erélyesen, higgadtan, elfojtott keserűséggel, de határozottan és szilárdul folytatott harcnak hitfelekezetünk szellemének egyik kiváló bajnoka volt Mikó, az ő jegyzői tolla adott mindig kifejezést valamint saját, úgy egész hitfelekezetünk érzelmeinek és gondolatainak. Nemcsak mint jegyző, hanem mint egyik tervelő és végrehajtó vett részt azon nevezetes pénzműveletben, melyet hitfelekezetünk az 1856. augusztus 28-án tartott főtanácsi ülésében hajtott végre. Péterfi Dénes Mikó Imréről szóló nekrológjában mondja: „Atyjának neve a múlt százév ötvenes éveiben folytatott vallás- és nemzetszabadsági küzdelmeknek az unitárius egyházban egyik fénylő jegeczedéspontja.”125 124 Kovácsi Antal: Mikó Lőrincz életrajza. In: KerMagy. 1872. (7.évf.) 277—302. 125 péterfi Dénes: Mikó Imre 1847-1906. In KerMagv. 1906. (41. évf.) 283. 163
