Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
Kriza János püspökké választása
esemény után nemsokára szomorú korszak borult hazánkra, melynek aggasztó súlyát szent vallásunk is érezé, mely azonban csak szilárdabbá tévé azon vérünké vált meggyőződésünket, hogy a lelkiismeret és vallásszabadság is csak az idők viharait több századon keresztül diadalmasan kiállott törvényes ősi alkotmányunkban találhatja biztosítékát. Ugyanis megdöbbenve és lelki fájdalommal láttuk a kivételes, alkotmányellenes kormányrendszer által törvényes vallásszabadságunkat, független belkormányzásunkat is megtámadtatni ... Mindnyájan elevenen emlékezhetünk, hogy b. e. püspökünk, főtiszteletű Székely Sándor úr még 1852. január havában elhalálozván már azon évben zsinatilag öszszeülve törvényes és alkotmányos jogunknál fogva püspökünket megválasztani kívántuk, de ebben a volt kormány által meggátoltattunk, püspökválasztási gyűlésünk betiltatott, választási jogunk gyakorolhatása felfüggesztetett, s 8 éven keresztüli folytonos előterjesztéseink, felírásaink és kéréseink se valának képesek az önkény szülte tilalmat megszüntetni, sőt a volt cs. kir. vallásügyi minisztérium még csak annyira se méltatott, hogy kéréseinkre bár legalább válaszoljon, s így törvényes jogunk gyakorlata nem elébb, hanem csakis akkor lön lehetséges, midőn a volt kormányrendszer megbukásával hazánkban a régibb alkotmányos kormányzás helyreállott.” Ezután felolvastatta a királyi megerősítő levelet, az őket kinevező főkormányszéki leiratot. Most Kriza .letette a hódolati esküt. Végül Nagy Elek röviden kifejezte örömét, hogy „egy teljesen törvényes és alkotmányos eljárásnak eszközei és részesei lehettünk”... és „szerencsésnek mondotta magát, hogy a jelen teendőt, mint királyi főkormányszéki biztos, mint vallásközönségünk főgondnoka és mint ifjú korunktól fogva folytonosan hű barát, egyaránt tiszta részvéttel és örömteljes megnyugvással teljesíthette.” Ennek a püspökválasztásnak is megvolt a kellemetlen utóakkordja. Tudjuk, hogy a választók közvéleménye nem volt egységes, hanem három jelölt körül csoportosult. A főgondnok és Mikó Lőrincz Koronka Józsefet biztatták, s igyekeztek rávenni, hogy vállalja a jelöltséget. „Öccsét, Koronka Lászlót kérik fel hozzá intézett leveleikben, hogy bírja rá bátyját a püspökségre való fellépésre, mint olyan férfit, kiben 103