Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
Kriza János püspökké választása
házunk külső és belső renden lévő buzgó hites tagjait kolozsvári anyagyűlésünkön kívül valahára más gyülekezetünkbe is összegyűlve szemlélhetjük.” Anyaszentegyházunk történetének utolsó évtizede alatt „alsóbb és felsőbb iskoláink polgári legfelsőbb parancsok következtében általunk nem is gyanított véleden nagy változásokon mentek által, melyek miatt törvényes szabadságában szűkebb korlátok közé szoríttatott — rövideden: anyaszentegyházunk és iskoláink vállaira szokadan és hallatlan új terhek tétettek és nehezedtek. ... Egyházi államunk nevében az Egyházi Képviselő Tanács Istenünkbe vetett tántoríthatatlan bizalommal és lelki éberséggel törekedett alkotmányos szerkezetünk, úgy iskoláink autonómiáját jelszavunkhoz képesd hűséggel, elővigyázattal s — őszintén legyen mondva - kiváltképp szeretve dsztelt főgondnokunk és Egyházi Tanácsunk több bölcs belátású tagjai tanácsuk hozzájárultával galambszelídséggel és kígyói okossággal védeni, s épségében fenntartani. De ennek dacára anyaszentegyházunkra, iskoláinkra — úgy szólva — ránk erőszakolt állami legfelsőbb intézkedéseket megakadályozni, feltartóztatni közügyünk veszélyeztetése nélkül nem volt hatalmában.” A helyzet szép reményekkel kecsegtető, de még kétes, melynek feladata alkotmányos életünk felüdülése, az átalakulás vagy visszahelyezés iránti intézkedéseket megtenni. Ezután következett a szavazás. Leadatott 97 szavazat, melyből Kriza kapott 63-at, Székely Mózes 28-at. Az eredmény kihirdetése után Kriza beszédet mondott, melyből a következő jellemző részeket közöljük: „Én megvallom, sohasem vágytam, sohasem számítottam erre a főpásztori hivatalra. Isten a bizonyságom.” Szeretné feltárni lelkének nagy tusakodását, „hogy kitűnjék, mennyire távol voltam e hivatal után járásnak még csak szándékától is”. Krisztusi munkára való küldetésnek tekinti a püspökséget, szót fogad, s megy az apostoli szolgálatra. Bizalmát kéri mindenkinek: „lelki nevelő édesanyámnak, a kolozsvári anyaeklézsiának, egyházi tanácsnak. Lehetne-e itt a legforróbb hála és a legmélyebb tisztelet érzésével ne emlékeznem a mi tisztelve szeretett főgondnokunkról, akit az Isten jó kedvében adott anyaszentegyházunknak, hogy felvilágosodott feje biztos értelmével, éles belátású szemeivel az Úr háza iránti szerelemtől lángoló kegyes jó szívével és 101
