Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
VII. fejezet: Jakab Elek és a románok
92 netét és közjogát ismerő első tekintetre átlátja.“ A Memorandum a magyarokat országukban idegen fajnak nevezi, az alkotmányt pedig deszpotizmusnak, a választási törvényt nyilvános gúnynak, a névmagyarosítást 'fanatizmusnak, lelki betegségnek, a nemzeti élet elleni merényletnek. Ezekkel szemben rámutat azokra a jó szolgálatokra, melyeket a kormány a románoknak tett a Királyföld rendezésével s megállapítja, hogy a románok eddig „némi eszélyes önmérsékletet' tanúsítottak, de most úgy látszik, hogy a szász Schulvereinosok károsan hatottak rájuk, mert az emlékirat néhol mintha „a szász jajveszékelések transcriptioja lenne.“ És cikkét így végzi: „Éljünk egymással — ha lehet — békés egyetértésben.“ E cikk jelentősége abban áll, hogy elsőként tereli a közönség figyelmét kellő komolysággal az emlékiratra, mellyel a lapok addig nem foglalkoztak komolyan, hanem vagy megmosolyogták, vagy negligálták, vagy a büntetőtörvényre hivatkoztak. A szerkesztő csillag alatt azt a megjegyzést teszi rá, hogy végtől végig nagyon mérsékelt hangon van Írva. Értékes adatokat szolgáltat Sinkai1 és Dragos* élettörténetéhez. Sinkai Románok krónikája c. műve kézirata 1814-ben a könyvvizsgáló bizottság által elkoboztatott s e megbélyegző megjegyzés Íratott rá: opus igne, auctor patibulo dignus. Ez a kifejezés a királyi főkormányszék méltóságával meg nem egyeztethető s magáról a vizsgálóról, aki nem más, mint Mártonfi püspök, föl nem tehető s ezért az apocryphumok közé kell útasítania. Dragosnak 1848 június 7-én a miniszterelnökhöz intézett levelét közli, melyben romén népgyűlés tartását s választmány szervezését ajánlja. A 80-as években a rumän eredet, Erdélyország nevei, a rumán történetírás és a románok igényeivel főkép a Hunfalvy Pál e tárgyú történelmi művei ismertetésével kapcsolatban foglalkozott3 * 5. A román történetírók ezidőben azon fáradoztak, hogy a románok autochton-voltát történelmileg kimutassák, a dákó-3 Adalék Sinkai György éleliratához. Századok. 1881. 677—689, 756—765. * Dragos János román népvezér. Magyar Polgár. 1883. 190. sz. 5 Erdélyország nevei. Századok. 1888. 65—71. — A rumän erdei. U. o. 1888. 162—170. — A rumän történetírás újabb jelenségei. U. o. 1888. 842—851, 932—947. — Die Rumänen und ihre Ansprüche. U. o. 1890. 249 —266, 355—364, 435 445, 590-600.
