Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

VI. fejezet: Egyházi közéleti tevékenysége Budapesten

84

(IV. 3.) malum necessariumnak mondja, aki most jó, mert céljukra hasznos, de hóbortos, önhitt, paraszt. Két év múlva (1890. IX, 20) Írja a püspöknek, hogy Derzsivel háborúságban élnek, de el kell hallgatni mindent, míg a templomba behurcolkodnak s a nagy ünnepély meglesz. 1895-ben (XI. 17, XI. 39, XII. 3, XII. 31.) egészen megromlott közöttük a szellem, mióta Hajós eltávozott közülök, szétzüllöttek. Derzsi nyugalmaztatáso után felvetették a társasvacsorák rendezését, de ez megbukott a nagy szegénységen. S előre jelzi, hogy az új pap helyzete nehéz lesz, hogy híveit összegyűjtse s a templomhoz édesítse. Első teendője, hogy a félrehúzás helyére az összetartást állítsa helyre s a Derzsi pártját a maga részére nyerje meg. Mert ez a párt sokáig nem fog kibékülni a helyzettel. És ajánlja, hogy érdemleges intézkedés előtt kérjen mindenben tanácsot Bedő Alberttól, mert egyedül ő a helyzetnek az ura, aki még Székely előtt is imponál. És Derzsit le kell valahogy fegyverezni, mert míg ő embereit izgatja, addig nem lesz béke.