Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
VI. fejezet: Egyházi közéleti tevékenysége Budapesten
80 köreibe, amit alig várhattunk. Megjelenésünk mutatta, hogy ismernek, de a rokonszenv is elveink és tanaink iránt világos jelekben nyilvánult. Oly kezdet volt ez, melyet megelégedéssel iktathatunk történetünkbe s melyre a késő kor büszkén emlékezhetik vissza. Hogy a hatás általános volt, látszott a főváros kedvező közhangulatából, mit a sajtó és társadalom élénken fejezett ki, hogy híveinket felvillanyozta, látszott az azótai áldozatokban.“ Megajánlanak tehát ő és neje 5 éven át 10—10 irtot alaptőke gyanánt. 10—10-et elkölthető papi kepébe. Leányai adnak egy alsó asztal- s egy felső szentedénytakarót. Az első brüsszeli fehér csipkeszövet, a második bíborvörös nehéz selyembársony, mindkettő arannyal hímezve, az első aranycsipkeszegéllyel, utóbbi aranybrokátrojttal díszítve és selyembéléssel borítva. Talán egy kezdő kicsiny egyházközség viszonyaival nem egészen összhangzó, de az itteni régi egyházak gazdaságát nézték s a remélt fényesebb jövőt, amilyennek évtizedek múltán szeretnék látni kis unitárius egyházközségünket. Kevés ahoz képest, amit szerettek volna tenni, de »mostani viszonyaik között ez is tetemes áldozatukba került. Derzsi e terítő és takaróról mondja (K. M. 1883. 67. 1.), hogy szép áldozatok hozattak az egyházközség oltárára, vrvacsorai asztalterítőnk és kehelytakarónk a fővároshoz méltó s bizonyára egyházunkban nincs párja.“ Pünköst első napjára készült el az ajándék. Az ifjú eklézsia története lélekemelő ünnepéllyel gazdagodott. Az istentisztelet alkalmával nagy örömmel szemlélték az Urasztalát az ő ékességében, ami imádkozó termükben már az övék s unitárius buzgóság és áldozatkészség szüleménye. Hajós és Derzsi vezetése alatt küldöttség ment megköszönni az értékes adományt. „Mi egy nagy vállalat küszöbén állunk, — mondta Hajós beszédjében — oltárt akarnánk emelni az egy Isten tiszteletének ez ős Duna mentén és a magyar haza fővárosában. Nagy és szent a cél, melyre törekszünk, de a kivitel lehetősége, csekély erőnket tekintve, sokak előtt legyőzhetetlen akadálynak tűnhetik fel s ha komolyan utána gondolunk, nem egyszer merül fel lelkűnkben is a kételynek azon kérdése, vájjon munkálkodjunk-e tovább és osztozhatunk-e előbb-utóbb a kivitel sikerének magasztos örömében ? De a vallásos érzületnek ily magasztos nyilvánulásai, az önerejével birkózó áldozatkészség, amilyennek megragadó példáját látjuk e fényes ajándékban is, jótevőleg hatnak ránk, eloszlatják két-
