Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

Előszó

Előszó.

Az Unitárius Irodalmi Társaság dr. Ferenczy Géza elnök által kitűzött pályadíj mellett kétszer hirdetett pályázatot Jakab Elek élet- és jellemrajza megírására, különös tekintettel munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére. A pályázat mindkét esetben eredménytelen maradván, a Társaság engem bízott meg e mű megírásával. A megbízatást készségesen fogadtam. Mellőzve a rokoni kapcsolatot, mely hozzá fűzött, már régóta fájó érzések között állapítottam meg, hogy egyházunk e hű fiának, az unitárius egyháztörténet egyedül álló és fáradhatatlan szorgalmú mívelőjének, mai napig sincs megírva élet- és jellemrajza. Amit még életében a Figyelő és Vasárnapi Újság, halála után Kozma Ferenc tollából a Keresztény Magvető hozott, az meleg elismeréssel van írva, de páratlanul termékeny írói munkásságáról még sem adnak hozzá méltó képet. A Magyar Tudományos Akadémia pedig, melynek tagja volt, mind a mai napig nem rótta le a tagjainak kijáró megemlékezés adóját. Ferencz József néhai püspökünk a szentgericei Jakab Elek kulturház felavatását előkészítő egyik beszélgetésünk alkalmával 1926 nyarán fájdalmas beismeréssel mondotta: Ügy érzem, hogy mi, az egyház, adósa maradtunk neki. Nem adtuk meg az ő nagy nevének, az ő boldog emlékezetének, amivel tartozunk, hogy soha el nem múló hálánkat leróhassuk.

Az Irodalmi Társaságot a hálának ez a nemes érzése vezette, mikor életrajza megíralását kötelességének érezte és teendői közé sorozta. Sajnálattal jelzem, hogy a következő kísérlet sem ad róla teljes képet, mert a megbízás irodalmi munkásságának csak unitárius egyházi vonatkozásait és jelentőségét kívánja. Ez életrajz megírásánál nagyjában a kitűzött határok között maradtam ugyan, de lehetetlen volt azokat szigorúan megtartanom, mert a székelységgel és románsággal