Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
II. fejezet: Nemzetébresztő munkássága az abszolutizmus alatt
42 ság. „A magyar ember, ha megbúsulja magát, elzárkózik keble s hallgat. Nem kell neki ilyenkor egyéb, mint magány. Nincs neki más orvosszere, mint az idő... így tesz most a magyar. Azonban ideje, hogy ennek is vége legyen. Bú és tétlenség az élet sírja. Remélni lehet, tenni kötelesség. Tűzzünk élőnkbe célt, jelöljük ki hozzá az útat s haladjunk felé.“ A népnek oktatás és példa kell, a habozás eszét veszti, a tévelygés demoralizálja. Útmutató kell, mi vezesse. Ha nincs, úgy jár, mint a pásztor nélküli nyáj. Ilyen egyetemes célul kellene kitűzni az okszerű gazdálkodást. Ez az egyedüli biztos munkássági tér számunkra. Különben is elég soká voltunk hálátlanok az anyaföld iránt. Szegény ügyvédek, tisztviselők lettünk inkább, mint édes hazánk áldott földének mívelői. Mi 4 év óta egyetlen lépést sem tettünk a közmunkásság terén, csak ültünk tétlenül, sóhajtoztunk, haboztunk cél és irány nélkül s vártuk sorsunk javulását a jó Istentől. Újjászületésünk egyetlen reményhorgonya ez: maradjunk birtokainkon, míveljük földjeinket mentői okszerűbben. Többet remélni ettől a jelen körülmények között, mintha ismét seregestől tódulunk az irodák felé. Mi az okszerű gazdálkodás? Ellenkezője mindannak, amit eddig tettünk a határok felosztása, a földnek mívelése* erdőlés és marhatenyésztés tekintetében. Hagyjunk fel az ugarrendszerrel, használjuk a váltógazdaság elvei szerint földjeinket, tagosítsunk, a közös birtoklás megszüntetésére készítsük elé a népet, a ló- és marhatenyésztést emeljük jövedelemforrássá. Végül felteszi a kérdést: kiknek kell megkezdeni az okszerű gazdálkodást? S felel rá: a megfogyott, de meg nem tört értelmi osztálynak. És így végzi: „Előttem tisztán áll, hogy nekünk, erdélyieknek, jövőnk ez idő szerint csak az okszerű gazdászatban van.“ Hazai életünk a virrasztás képét hordozza. A lelki szegénység kopogtat Kárpátainkon. Anyagi tekintetben szegényedünk. Álljunk tűz- és jégkármentő egyesületekbe. Ma Erdélynek egyetlen magyar lapja van. A pesti lapok a mi szükségeinket nem pótolhatják. Nem jelent ez szeparatizmust, csak a tettleg fennálló erdélyi viszonyok kellő méltatását. Csoda-e, ha hamis próféták már is mondogatják, hogy Erdélyben a magyar elemnek nincs jövendője? Vagyoni elbukásunk megakadályozására okszerű gazdálkodás, ipar és takarékos költés, fajunk életerejének fenntartására nemzeties családi és községi élet, köz-
