Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XV. fejezet: Iskolai és iskolatörténeti tanulmányai
212 a művelés és oktatás terén nagyon is tétovázók nézeteink, az eljárási módok és rendszerek. A kiegyezés után a közoktatás kérdésének állami rendezése került napirendre. Addig a falusi iskolák felekezetiek voltak. A felekezetek az autonómiára hivatkozva bizalmatlanul és ellenkezéssel fogadtak minden kezdeményezést. A r. katolikusok, a magyarországi lutheránusok s itt-ott a reformátusok is iskolai programmot adtak, az erdélyi reformátusok és unitáriusok nem.9 Kérdésére, hogy miért nem adnak, azt mondották, hogy az az abszolút kormány műveinek elfogadása lenne. Ezt a felfogást nem érti, nem tudja elfogadni. Igaz, hogy az abszolút kormány hozta be, de ez annak egy helyes intézkedése, poroszországi eredetű, honnan már egy évtizeddel ezelőtt kezdték küldeni a programmokat a szász intézeteknek s ezek is nekik. A tudomány és oktatásügy szempontjából figyelmezteti a protestánsokat, hogy ha a programmadást, mint az osztrák abszolutizmus találmányát, nem is szeretik, mint porosz intézményt honosítsák meg. Hisz a porosz egyetemek úgyis régi tanítói már a magyar ifjúságnak. Félre a kényelemszeretettel, ami miatt nem utánozzák sem a burkust, sem a szászt, mert a programmadás ösztönzi az írói tehetséget s a hazai irodalmat nem egy derék értekezéssel gazdagítaná. Ezután még 8 év telt el, míg az első iskolai Értesítő nálunk megjelent. Ezután pedig több, mint 10 év kellett, hogy ez az Értesítő értekezést is hozzon. A 70-es évek folyamán a hírlapokban és közéletben hosszú harc folyt a régi humánus és az új reális irányú iskola hívei között, melybe Jakab Elek, mint a régi humánus iskola híve mérséklőleg és irányítóan szól bele. A közoktatási politika vezéreszméje ma (A reális irány túlsúlya közoktatásunkban. Néptanítók Lapja 1880. 12. sz.): az eddigi humanisztikus, vagy gimnáziumi irányt háttérbe szorítani s reálistává nevelni a gyermekeket. Ez a materiálizmus régi küzdelmének megújulása az ideálizmussal, más téren más fegyverekkel. Az 1830 és 1848 között lefolyt harc ez: legyen a nemzet előbb vagyonos s azután lesz szabadsága is. Vagyis legyen előbb szabad s ez jóléthez juttatja. íme, szabaddá lett mindenki s ez a vagyoni jóllétet nem emeli. Ellenkezőleg az eladósodás általános, a vagyon apad. Ez ellen akar óvszer lenni a realisztikus irányú köz-8 Iskolai Programm és felekezeti autonómia. Budapesti Közlöny, 1872.3. sz.
