Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

XIV. fejezet: Magyar, angol-amerikai és lengyel unitárius érintkezések

197

krédójuk, liturgiájuk nincs, csak az egy isten eszméje van elismerve mindenütt. A nevelés két dologra helyez különös figyelmet: a papságra készülők és a kis gyermekek valláserkölcsi nevelésére. A manchesteri új főtanodában nagynevű tanárok tanítják az ifjúságot „valamely pozitív dogma elfogadtatása nélkül.“ A papság gazdag nemzeti és teológiai irodalomra támaszkodik, minek következménye, hogy az egyházi pályát az ifjúság keresve keresi. Ifjainkat csak és kizárólag teológiára fogadják szívesen. Ismerteti a vasárnapi iskola-társulat szabályait és működését. Meglepte őket a jelenvolt hölgyek nagy száma és lelkes érdeklődése, a vasárnapi iskolák munkájában való aktív részvétele, az unitárius gyermek- és ifjúsági irodalom gazdagsága. Vajha „nálunk is a vasárnap d. u. elavult és sem az időhöz és műveltséghez mért előhaladásnak, sem az ifjúság lelki és erkölcsi szükségének meg nem felelő bibliaolvasás és katechizmus tanítás helyett ilyen vasárnapi oktatás jöhetne létre minél előbb s minél több helyen. Felkeltette figyelmét megható műénekük, ami ritmikusabb, a mai gondolkodáshoz és költészethez közelebb áll, mint a miénk. A mi énekeskönyvünk szövegezésében még igen sok a kívánni való, a zenei rész kevés kivétellel „az idő által túl van haladva“, elavultak, korunk egyházi szükségeit nem elégítik ki. Liturgiánk e része korszerű reformra vár. Jelentését azzal végzi, hogy a kölcsönös levelezést, a mozgalmak rendszeres tudatását a mi érdekünkben rendkívül kívánatosnak, szükségesnek és hasznosnak tartja és az angol nyelv szorgalmas és lehető nagymérvű tanítását is.

A magyar-lengyel unitárius érintkezések történetének kutatására nemzeti és egyházi érdekek szolgálata vezette. Az alkalmi okot Czartoriszky László lengyel herceg adta, aki 1869- ben 1000 frt pályadíjat tűzött ki egy magyar-lengyel történeti mű jutalmazására. Ez ismételten sikertelen maradt. Ez bírta rá, hogy „a magyar és lengyel érintkezések oly teréről, mely neki önként kínálkozott, de történészeink előtt nem volt oly ismeretes és hozzáférhető, mint előtte, némi közérdekű részleteket válasszon ki s dolgozzon fel a Czartoriszky díjra pályázók érdekében, olyakat, melyek szorosan a kérdésre tartoznak, újak s megismerésre méltók.“ Aztán vezette az is, hogy az angol és amerikai, valamint a lengyel unitáriusokkal való viszonyunkat, „e nemes népek rokonszenvét a minket nem igen szívelő hazai hitfelekezetek szeretetlenségével s nem egyszer gyűlöletével, sőt üldözési törek-