Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XIII. fejezet: Egyháztörténelmi tanulmányai
192 Virrasztásaim c. rovatát egy hitvallás közlésével kezdi (K. M. 1875. 258—251. 1.), melyet Kemény József gyűjteményéből írt ki: Confessio fidei, quam Consistorium Unilariorum singulis unitariis praescripsit inter 1692- et 1724. E hitvallást Almási Mihály és Szent Ábrahámi Mihály írják alá, mint Kolozsvári szenvedő jóakarói s küldik a köröndi eklézsiának. Jakab Elek ez időközt szőkébbre szorítja, t. i. 1716—18. évekre, mikor a tanári kar, a papság s a tanuló ifjúság szétszóratott, az eklézsiának nem volt hol imádkozzék s még az imádkozásra összegyűlés is meg volt tiltva. Meg lévén verve a pásztor, ekkor kapott lábra ott a más vallásra térés, ekkor jöhettek zavarba a hívek a hit tárgyaira nézve, s ekkor tartották szükségesnek a híveket a hitben való állhatatos megmaradásra inteni. Bogisich Mihály és Kálmán Farkas közt vita folyt afölött, hogy római katolikusokéi-e azok a régi szép magyar dallamok és szövegek, melyeket a reformátusok és ág. evangélikusok templomaikban használnak,8 vagy pedig e két felekezet saját maga alkotta ? Jakab Elek beleszól a vitába, mert az unitáriusokról nem szólnak. Pedig történelmi tény — úgymond — hogy Dávid Ferenc az énekes- és imakönyveket, az Agendák könyvét, prédikációkat a gyulafehérvári nyomda és Heltai segítségével unitárius szellemben dolgozta és dolgoztatta át, ő maga minden valószínűséggel két ízben adhatta ki, utána Hunyadi Demeter, Enyedi György, Toroczkói Máté és a következő unitárius püspökök ismételten kiadták. Tehát unitárius énekes könyvek azon 40 évig, mikor Szenczi Molnár Albert a magáét ló 12-ben kiadta, sőt azután is, kétségen kívül voltak. Aki tehát 1695. évi kiadású énekeskönyvből akarja eldönteni, hogy a protestánsok a római katolikusoktól vették énekeiket, ép úgy téves úton jár, mint aki Szenczi Molnár Albert 1612. évi énekeskönyvét veszi alapul. Ez vitán felül álló igazság. A reformációnak hittani és nemzetiségi hatása volt a katolicizmusra. Nemcsak a dogmákat ostromolta, hanem a latin nyelvet is. Luther németté, Melius és Dávid Ferenc magyarrá akarták tenni az istentisztelet külső formáit, mert tudták, hogy ezzel tanaikat magával a néppel kedveltetik meg, mely a latin nyelvet nem értette. Tény, hogy a reformáció sok 8 Adatok énekeskönyveink bibliográfiájához Toldy Ferenc jegyzetei nyomén. Magyar Könyvszemle. 1882. 40 71. 1.
