Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XI. fejezet: Kolozsvár története
161 nincs se tartalomjegyzék, se név-, se tárgymutató, ami pedig, különösen ily nagyterjelmü munkánál nélkülözhetetlen. Kifogásolja azt is, hogy ítéleteiben nem lehet mindig osztozni. Martinuzziról szenvedélyes kíméletlenséggel és elfogultsággal beszél, mikor álnokembernek és becsvágyó Pálrendi barátnak, hitszegőnek és árulónak mondja. Teleki Mihályról meg azt, hogy föladta a nemzet önrendelkezési jogát, alkudott a haza sorsa fölött s bűnc'ijt fogadott el érte. A Századokban P. S. nagy elismeréssel szól a munkáról (1891. 233—237. 1.): bizonyos tekintetben új, el nem koptatott úton halad. „A geológiai és természetviszonyi leírást, a szöveg rajzokkal világítását, az őskornak alapulvételét s előadásának az egész munka folyamában a lehetőségig oklevelekre alapítását részben ő kezdeményezte.“ Kolozsvár története szilárd alapon nyugszik, anyagbősége rendkívüli. Önmaga által összegyűjtött első hitelességű forrásokból önállóan alkotta meg művét. Nálunk eddig csak a politikai történetet szokták tárgyalni, ö ezen kívül a város igazságszolgáltatási, társadalmi és közmívelődési történetét is adja, szóval az egész polgári életet egyetemes alakjában. Történetírói felfogása is eredeti, mert város történetét írván, a polgárságra helyezi a fősúlyt. „A polgári osztályról nagyobb méltánylással magyar író még nem szólt, ügyét, társadalmi jelentőségét igazságosabban fel nem hozta, mint szerző.“ Az I. kötet, a mohácsi vészig, komoly olvasóra nézve tanulságos, figyelemlekötő, sőt sok részében kellemes olvasmány. A nemzeti fejedelmek megerősítik országukat, kiterjesztik határát s oly szabad alkotmányt állapítanak meg, amihez hasonló Európában egy sem volt. E korszakban Kolozsvárnak az erdélyi politikában és történelemben első szava van. A reformáció kiküzdi életjogát s létét s 150 évig diadalmasan tartja magát. Magyar udvart, diplomáciát, törvényhozási s kormányzási nyelvet hoz be, szilárdít meg s tart fenn. Virágzó magyar irodalmat teremt. Több mint 40 nyomda foglalkozik főleg magyar művek kiadásával. S ezek közül első helyen áll a kolozsvári, mely egymaga több magyar könyvet ad ki, mint egész Magyarország — Debrecent nem számítva ide, mely Erdélyhez tartozott. Kolozsvár történetében be van bizonyítva, hogy nekünk a 16—17. században virágzó nemzeti irodalmunk volt, hogy nyelvünket beszélték, Írták, tanították, olvasták mindenütt, ahol magyar élt. Volt tehát magyar míveltség s magyar társadalom. A 18. század temette el mindu
