Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XI. fejezet: Kolozsvár története
159 tart egy félévet. Okt. lC-án arra, hogy Ferencz József olvassa könyvét s megírja reflekszióit: „Majd találsz te büszkeségre és gyászra bőséges okot, valamint meg fogsz győződni, hogy a kultúrát Kolozsvárt nagy ideig az unitárizmus vezette és képviselte.“ Szabó Károlyt kéri (1887. IV. 17.), legyen védője jogos kívánságának a városnál. „El vagyok kedvetlenedve szerfelett. Nem ezt érdemeltem. Ha református, vagy katolikus irta volna meg Kolozsvár történetét, ma a hetedik mennybe lenne neve s jutalmáért a város kasszája fenekéig nyúltak volna Grois és társai. Praescindáljatok az unitáriustól s nem kedvelt személyemtől. Legyetek igazságosak és méltányosak. Hej, nagy munkát tettem én Kolozsvárért. Bátran mellé állítom bárkiéhez monográfiámat. Az idő eljő, hogy el fog ismertetni — ha van Isten s igazság a történelemben.“ Kovács Jánosnak írja (1887. VIII. 13.): Én históriámmal — az átkos művel — töltöm életemet. T. i. megkötötte a szerződést a várossal úgy, hogy 1888 dec. 1-re a nyomtatást bevégezzék. „így hát én nemes Kolozsvár városának 1886 nov. 12-től 272 évet dolgozom ingyen. Hasznos ez az én iróskodásom. Egyszer a nemes unitárius státus hagyja rajtam Dávid Ferencet s csinál nekem 1000 frt kárt, máskor a város húzza le bőrömet... Mi lenne az unitáriusok irodalma az én munkásságom gyümölcse nélkülT Ilyen nehézségek között végre 1888. év végén megjelent a II. és III. kötet. A II. kötethez írt Előszóban rámutat azokra a személyi bajokra és nehézségekre, melyek gátolták, azokra az akadályokra, küzdelmekre, betegségekre és súlyos megpróbáltatásokra, aminek a fővárosban léte óta kitéve volt. Az első hat évi megfeszített munkássága annyira kimerítette, hogy ebből következett betegsége miatt 5 évig nem tudott dolgozni. Azóta itt hagyták Mikes, Sámi László, Kelemen Benő, Szucság nemesszívű ura, kinek vendégszerető házánál töltve nem egyszer nyári szabadságát, kutatásait bevégezte s műve némely részét kidolgozta. Az I. kötet rendszerét megtartotta, de a társadalmi, miveltségtörténeti részre nagyobb súlyt helyezett, mert ezt követelte a történetírás újabb módszere, az anyag bősége és a nemzeti érdek. Tárgyiasságra és részrehajlatlanságra törekedett. Műve gyengéit ismeri. — Nincs benne szigorú rendszer, sok függ lazán össze, nincs arány a részekben, hellyel-közzel igen bő, itt-ott ismétlés és oda nem tartozó sok köztörténeti rész csökkenti becsét és nem egyöntetű az irály. De vegyük
