Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XI. fejezet: Kolozsvár története
155 sége engedi, meg fogja írni. A bírálóbizottság: Szabó Károly, Sámi László, Torma Károly a jutalomra egyhangúlag érdemesnek ítélte s méltányosnak, hogy habár nincs egészen meg, a jutalom aránylagos része kiadassák, hogy az író munkáját befejezhesse. A képviselőtestület határozattá emelte a díj kiadását, mégpedig a díjat kitűző beszédje után most és egész összegében. A jeligés levélből felbontás után a Jakab Elek neve tűnt ki. Az írót a gyűlésbe hívták Hintz György, Ferencz József és Demeter Károly. A polgármester beszéd után adta ki a díjat, melyre a szerző így felelt: megilletődve fogadja irodalmi munkássága „legelső nyilvános elismertetésének megtisztelő zálogát.“ És nyugodtan fogadja el, mert hosszas, fárasztó és anyagilag csaknem kimerítő munkásság által érdemelte meg, önérzettel, mert „három kitűnő szaktudós egyértelmüleg ítélte méltónak.“ Hat évi munkája alatt épen e munkából kifolyólag kétszer oly súlyos beteg volt, hogy bevégzése iránt már-már elvesztette reményét. A képviselőtestület méltányos határozata megerősíti örömét, szellemi munkában kereső gyönyörűségét, az erkölcsi szép és jó hű szolgálatában találó lelkét s visszatért önbizalma és életreményei talán éltetik addig, hogy „oly hőn szeretett“ munkáját befejezhesse. ígéri, hogy a hátralevő részt is elkészíti, köszönetét mond a pályadíj kitűzőjének s a városnak. Művéről pedig azt mondja, hogy szigorúan követi az igazatszólás elvét: „Bírom az erkölcsi bátorság azon erejét, hogy történelmileg valótlant nem állítok s ami igaz, bármily tekintetek ellenében kimondom.“ A napisajtó rokonszenvesen fogadta s szerencsét kívánt a képviselőtestületnek azon szép kitüntetésért, „mellyel egy szinte 6 évig minden maga nagyzás és zajköltés nélkül végrehajtott, tömérdek áldozatot igénylő és fényes sikert ígérő munkásságot méltóan jutalmazott meg.“ 1 Az I. kötet 1870-ben jelent meg: egy kötet szöveg, egy kötet oklevéltár és egy rajzfüzet. Az I. kötet Előszavából tudjuk, hogy Mike Sándor gyűjteményét átadta, három éven át folyton segítette nehéz vállalatában és Simon Elek saját irodáját bocsátotta rendelkezésére fáradságos kutatása alatt. Kolozsvár története addig még krónikailag sem volt megírva és azért „csaknem egészen új úton indult el.“ Semmit sem talált készen, úgy, 1 N. J. Kolozsvár története c. pályamű keletkezése és ismertetése. Budapesti Szemle. 1869. 333—353. 1.
