Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
X. fejezet: Bladrata és Dávid Ferenc. Az ú. n. "tiszta" unitárrizmus
152 Blandratát vádolták irigységgel, féltékenységgel és bosszúval. Mind e magyarázatok lehetnek bizonyos mértékig igazak. Az unitáriusok soha meg nem szűntek őt átkozni. „De bármit is mondtak róla, mégsem szabad elfelejteni, hogy ő az unitárizmus egyik legkorábbi és legkitartóbb előharcosa, aki azért évekig a maga életét veszélyeztette, ki talán többet tett, mint bárki más annak Lengyelországban való korai elterjesztésében és olyanokkal ismertette meg, akik annak ügyét leginkább előre tudták vinni Erdélyben.“ „Nem valószínű,“ amivel néha vádol, ták, hogy visszatért volna a katolikus egyházba és érdeklődése a maga egyháza iránt kihűlt volna. Socinus szerepe ez ügyben* — bár sok kritikát hivott ki ellene — „teljesen kifogástalannak tűnik fel, mint olyan emberé, aki megpróbálta egyszerűen az érvek erejével Dávidot más nézetre téríteni. Hogy ez neki nem sikerült, elhagyta Erdélyt anélkül, hogy tudatában is lett volna annak, hogy más valami van tervbe véve, mint hogy őt eltiltsák a prédikálástól mindaddig, míg egy általános zsinat nem rendezi az egyház ügyeit.“ Szent-Iványi Sándor (Az unitárizmus fejlődése. Kolozsvár. 1932. 24—28. 1.) így foglalja össze e kérdésre vonatkozó észrevételeit : Az olasz unitárizmus a humanizmus szülötte s magán viseli annak belső és külső velejáróit, így pl. a legnevezetesebb olasz unitáriusok született diplomaták voltak. Blandrata diplomata tehetségének akkor adta igazán tanujelét, mikor a Báthoryak mellett, kik a jezsuitákat visszahozták s az unitáriusokat teljes erejükkel üldözték, grata persona tudott maradni élete végéig. Ez a diplomata-érzék „magyarázza meg a szociniánizmus óvatosságát, mellyel a félúton megállt a rakovi kátéban, valamint az ellentétet is, mely Blandrata és Dávid között előállott. Így — távolról szemlélve — ezeket a vallásos diplomatákat nem valami jó szemmel nézték. Tény azonban az, hogy ennek a diplomata-érzéknek és magatartásnak lehet köszönni, hogy Erdélyben az unitárius egyház megmaradhatott és hogy a szociniánizmus, ha Lengyelországból ki is üldöztetett, Hollandiában megvetette lábát s onnan Angliába is bejutva, az angol unitárizmusnak az első lökést megadhatta.“ Blandrata János Zsigmond halála után a katolikus Báthoryak alatt jobbnak tartotta átmenetileg szelidebb húrokat pengetni, nehogy a jezsuiták eme neveltjei az egész unitárius mozgalmat kiirtsák. Fajának tüzes temperamentumával inkább elveszítette legjobb barátját
