Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
X. fejezet: Bladrata és Dávid Ferenc. Az ú. n. "tiszta" unitárrizmus
137 közönség szemében páratlanul tudóssá, apostollá, prófétává emelték őt.“ De ez az „egész életében tanítvány“, ez az „eszköz“ kész volt meggyőződéséért éleiét is feláldozni, amiért az erdélyi reformáció igazi hőse lett. „A dévai várbörtön nagy foglya emlékezetének kell hogy az ellennézetüek is tisztelettel adózzanak.“ (I. 180—183.) Dávid Ferenc az 1558. jún. 1. tordai zsinaton törvényt hozatott az eretnekek (sacramentariusok és stancaristák) ellen, mert az isteni igazság követeli, hogy az ilyen eretnekek a hatóságoktól keményen megbüntettessenek. A 16. században — teszi hozzá — a lelkiismereti szabadságot nem úgy értelmezték, mint 300 esztendővel később. Hanem a többségben levő vallás meghozta a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényt — a maga számára. A büntetés sürgetésében maga Dávid Ferenc jár elől. Később, mikor a medgyesi zsinat határozata ellene fordult, már a lelkiismeret bajnokává szegődik: „A hit kérdésében nem a hatóság kardjával, hanem az ige igazságával és a lélek szeretétével kell küzdeni.“ (I. 130.1.) 1569-ben a tanban, 1571-ben a külviszonyokban zavarok állottak be. Dávid Ferenc támadta eddig a három egyenlő istenhivést és ehelyett két egyenlőtlen Istent tanított. Most a győzelemvágy belevitte a Glirius és Palaeologus-féle non adorantismusba oly időben, mikor a szép napok már elmúltak. Az egyszer igaznak ismert nézeteit kész volt hirdetni a házak tetejéről is anélkül, hogy a következményekkel számot vetett volna. A gyakorlati érzésnek ez a hiánya oly nagy volt nála, hogy még egyházát is képes veszedelembe dönteni meggyőződéséért. Vitte a szidnék, melyen kétségkívül összeomlik egyházának hajója, ha Blandrata idejében áldozatul nem dobja őt magát az egyházáért. Blandrata diplomata volt, mikor legjobb eszközét is lesujtá, mert nem támasz volt többé, hanem veszedelem. „De Dávid ezáltal az igazság martirja, Blandrata pedig áruló lett mind a mai napig azok előtt, kik egyházuk régi fényének elhomályosulásán keseregve, a jövő felé irányítják tekintetüket.“ (246. 1.) Pokoly felfogása a szocinianizmusról, az unitárizmusról is tele van ellenmondásokkal. Az unitárizmust hol szocinianizmusnak, hol zsidózásnak mondja. Egyik állítása szerint a tiszta unitárizmust a 16. század nem ismerte, a másik állításával ezt a kijelentését lerontja. Az unitárius vallás megalapítójának Blandratát mondja, nem Dávid Ferencet, aki mint tanítvány, azt
