Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
IX. fejezet: Dávid Ferenc életrajza
127 végig a vezérkedést, milyen lett volna a jövendő s ma volna-e virágzó unitárius státus? Vagy megvolnának-e a 300 év előtt túlhajtott vallási teóriák s a netalán lézengő unitáriusok társai lennének a bözödújfalusi szombatosoknak és a soi-disant zsidóknak. Jakab Elek a mű utolsó részén gyorsan halad át s e kérdéseket és eshetőségeket nem is érinti. Pedig az unitárius státus ez igazi megalapítói is érdemeltek volna némi tekintetet, ő azonban úgy állítja be a dolgot, mintha a mai unitáriusok a Dávid Ferenc nyomdokait követték volna mindég s követnék ma is. Pedig ez a valóságban nem áll, mert ők tényleg, valamint maga az egyház is, most 300 év múlva is a törvényesség terén állanak, nem pedig az elítélt teóriák terén. Ha ma megkérdezzük az unitárius egyházat, egyes miveit tagjait és községeit, valószínűen azt fogják felelni: jó volt, hogy Blandrata, Kendi Sándor és társaik megőrizték az alapköveket s fenntartották a már megalakult egyházat, megszilárdították a még gyenge hajlékot. Mert ha egyszer ismét felbontották volna a már elfogadott végzéseket s újabb és újabb toldalékokkal akarták volna felforgatni és változtatni az egyszer elismert egyházat, nagy kérdés, hogy vájjon a Báthoryak korszakában keresztül vihették volna-e, amit János Zsigmond idejében megtehettek?“ Ezek után így foglalja össze ítéletét: szerző műve érdekes, az egyház történetének megírása egész 1571-ig pragmatikus, azon túl el van sietve, áldozat az alkalomszerűség oltárán s inkább Dávid Ferenc privát apológiája és a fennálló unitárius egyház tényleges állapotának meg nem felelő. így ítéltek azon kor főfő unitárius tudorai, a lengyel egyház bölcs papjai s bizonnyal így ítélnek ma is mindazok, kik a derék unitárius egyház további fennállását és virágzását az idők végtelenéig teljes szivükből óhajtják. 1887-ben jelent meg még egy rövid bírálat: a Dávid Ferenc életrajzra Veszély Károlytól (Az unitáriusok Erdélyben. Gyulafehérvárt. 1887. Az erdélyi r. kát. irodalmi társulat kiadványai. VIII. 1—82. 1.), amely nem annyira bírálata a könyvnek, mint inkább ellentétes hitelvi álláspontjának fejtegetése. Kifogásolja, hogy miért mondja az unitárizmust a tiszta ész vallásának, mikor Dávid Ferenc és követői vallják, hogy Jézus a szentiélektől a szűz méhében fogantatott és született, mert hiszen ez ész fölötti cikkely. Kifogásolja azt is. hogy Dávid Ferenc elleneit mindig korholja, őt magát pedig, mint a szelídség,
