Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
IX. fejezet: Dávid Ferenc életrajza
116 A főtanács is elfogadta a javaslatot, de a kért időhaladékot megadta. Az ügy az 1885. évi főtanácson is ott van (36. jk. p.). A számadás rendjén megállapíttatik, hogy 2100 frt tőke után 1008 frt a kamattartozása. A bizottság ajánlja felhajtását. A főtanács az ügy elintézésével az E. K. Tanácsot bízza meg. Ugyanekkor (67. jk. p.) ajánlja P. Horváth Kálmán felügyelőgondnok az el nem adott példányok megvételét s a szerző további jutalmazását. A következő főtanácsra halasztják. Az 1886. évi főtanácson jelenti az E. K. Tanács (42. jk. p.), hogy a pénzügyi bizottság „bár elismeri szerzőnek vallásközönségünk körül szerzett érdemeit s tekinteten kívül hagyja azon körülményt is, hogy a szerző nem fogadta el az E. K. T. ajánlatát, hogy a könyv a vallásközönség tulajdona maradjon s megelégedett a felajánlott írói tiszteletdíjjal és bizonyos számú példánnyal, minek a vallásközönség eleget tett s még azon felül is jutalmazta; de a pénztár nem bírja meg az ilyen kiadásokat, se a művek megvételét, se a szerző jutalmazását nem ajánlhatja. A főtanács ilyen értelemben határozott, 1887-ben harmadszor folyamodott a főtanácshoz a megmaradt példányok megvétele végett. Kovács Jánosnak írja (1887. VIII. 13.): „Beszélj ott a székely papsággal, kogy váltsák meg azon egyetlen emberökről irt művemet, amilyen egy sem volt soha s nem lesz soha. A zsinaton megtehetnék, ha valakinek annyi szive s lelke volna, hogy kezdeményezze ... Lehetetlen, hogy az a becsületes, jó és igazságszerető nép át ne látná, hogy legmunkásabb s nem legkevésbeszű és tudományú írója iránt mily rideg volt a konzisztórium s mily lelketlen az egyház. Én hálát érdemiek az unitáriusoktól, nem anyagi megrontatást, már pedig engem megrontottak azzal, hogy nem igyekeztek megtartani a jövő kor számára munkámat.“ Kéri, szóljon az esperesekkel, szólaljanak fel, talán a nők is tehetnének valamit. „Hej, sokat várhatna még tőlem a produktív szellemi erőben nem igen bővelkedő unitárizmus, ha rendszert nem csinálna elkedvetlenítésemből.“ Egyben elkeseredett hangon irt (1887. Vili. 16. és 26.) a püspökhöz. írja, hogy az ő nógatására és barátságáért s az emlékünnep érdekében vállalta el a nehéz munkát, amelyért elvesztette összes protestáns és katolikus barátait s vallott 1000 frt kárt, elzárta maga elől az előhaladás útját, lehetetlenné tette akadémiai rendes tagságát s lett hírneves magyar író helyett másodrendű speciális
