Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

1929. március 21-én örök álomra hányta le sze­meit a mi nagy jóltevőnk, özv. Beniczky Gáborné, aki végrendeletében a budapesti unitárius egyház­­községről is megemlékezett. Budapesten V. kér. Klotild-utca 16. sz. háromemeletes házát kifejezet­ten azzal a rendeltetéssel hagyta egyházközsé­günkre, hogy annak jövedelme budapesti unitá­rius szegény iskolás gyermekek segélyezésére szol­gáljon. Egyházközségünk az elhúnyt temetésén külsőleg is kifejezést adott háládatos érzéseinek, amikor 3 lelkipásztor és a világiak kegyeletes sora kísérte ki az utolsó útra, a Kerepesi temetőben lévő Batthyány-Mauzóleumba, végső nyugovó helyére. Életének külső körülményeiről ideiktatjuk a következőket: Mint az első magyar alkotmányos miniszterelnöknek, gróf Batthyány Lajosnak leá­nya, 1842-ben született. Hétéves korában jutott ár­vaságra, amikor édesapját 1849-ben, az emlékeze­tes október 6-án, az „Uj épületben“ kivégezték. A gyermeki lélek ezt a sebet egy hosszú életen át nemes büszkeséggel hordozta, s ott volt, amikor a magyar nemzet hálás kegyelete az „Örök Mécses“ lángját meggyujtotta az eltűnt „Neu Gebäude“ tő­­szomszédságában. A magyar alkotmány vértanúja megkapta az erkölcsi elégtételt; jó szolgálatai pe­dig meg vannak örökítve a történelem lapjain. A nagy jóltevő egyházunkhoz 1879. július 21-én csatlakozott s még abban az évben házasságra lé­pett Beniczky Gábor földbirtokossal. Az esketési szertartást Ferencz József püspök végezte. Második házasságából született Lea nevű kis 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom