Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

A régi jó békevilágban kezdett írni Perczelnó Kozma Flóra. Előttünk már ismeretlen világban — s éppen ezért érdekes, hogy pompás vitatkozó cikkei, költői vallomásai és ragyogó vallásos fejtegetései ma is eleven erővel hatnak. Olvasás közben szakadatlanul beszélgetünk vele, restelkedve közöljük, hogy ma is akadnak még sápadt, roszszul táplált béresgyerekek, a nők választójoga sem hozta, el a tisztultabb, emelkedettebb világot és a békemozgalom által ajánlott népszövetség sem töltötte be hivatását.

De amint tovább követjük Perczelné Kozma Flóra útját az időben, látjuk, hogy a »világháború kitörésekor már ő is eljutott a könyörtelen külső körülményekkel való számvetéshez. Fokozatosan rájön, hogy igen keveset tehetünk a romboló hatalmakkal szemben. De éppen ez a felismerés kötelez arra, hogy a görögtüzes látszateredmónyek helyett minden képességünket a bajok gyökeréig lenyúló tényleges munkára, irányítsuk. Ez a csöndes, lépésről-lépésre haladó, a világ minden részében megtalálható, folyton fejlődő törekvés tulajdonképpen az unitárizmus, — fejti ki Perczelné Kozma Flóra.

Nagyon érdekes gyakorlati próbával bizonyítja be, hogy az unitárizmus, dogma nélkül, a józan becsületes gondolkozásra való nevléssel milyen egyöntetű világnézetet alakít ki híveinél.

„Hetekig foglalkoztak a lapok egy esettel. Szerettem volna minél több embernek az ítéletét hallani. Kérdezősködéseimnek eredménye az volt, hogy míg a többi egyházhoz tartozók minden közös irány nélkül egyik így, másik amúgy nyilat69