Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

ahol üzletet nyit és kitartó szorgalmával, munkájával idővel szép vagyont szerez.

Kolozsvári és budapesti tartózkodása alatt megismerve az unitárius vallás hitelveit, azoknak tisztasága és boldogító volta oly mély benyomást gyakoroltak lelkére, hogy évek múlva, férfi korának delén lelkiindításból a ref. egyháztól megválva, Kolozsvárt az unitárius vallásra tért, amelynek élete végéig híve maradt, s az egyház ügyei iránt mindig meleg érdeklődést tanúsított. Jellemzésére idézzük 1892. évi január hó 12-én bekövetkezett halála utáni temetési szertartáson Péterfi Dénes, volt kolozsvári lelkész által mondott beszéd következő részét: „Távol voltál tőlünk és közel hajoltál! A szellem előtt nincs távolság, nincs korlát, nincs határ. Lelked hozaánk vonzott, hozzánk csatlakoztál. Emberek megszólása talán, ha nem is illetett, de tieid közül, akik között éltél, akárhány tehetett fel kérdést e lépésed felett. Hozzánk csatlakoztál és láthatatlan kötelékekkel összefűzve, mindvégig híven mi velünk maradtál. Ami minket lelkesített, az lelkesített téged is. Ami reánk nézve felemelő, az emelte föl a te lelkedet is. Ami minket megfogva és megragadva tart, ami életünknek világossága, hitünk és reményünk központja, utainknak vezérlő, világító fénye: az egy igaz örök Istennek magasztos hite, az tartott fogva és megragadva, az töltötte be a te lelkedet is. És ez a hit ragadja meg áldozó szíved, midőn minden vagyonod az egy Isten tiszteletére szentelt hajlékra ajánlod, mely után nyugodtan szólasz aztán Uradhoz: „Most bocsásd el a te szolgádat békességgel!“

65