Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)
riusok templomot építhessenek. Szervező képessége, erős akarata meg is valósította álmát. Mikor Budapestről Kolozsvárra költözött, ott is tevékenyen részt vett az egyházi életben, az egyházi tanács buzgó és munkás tagja volt. A központi Dávid Ferenc Egyletnek előbb alelnöke. Brassai bácsi halála után elnöke lett. Ezenkívül, mint a kolozsvári unitárius főiskola felügyelő gondonka s a Baldácsy protestáns alapítvány igazgató tanácsának tagja lelkiismeretes buzgó tevékenységével és különösen utóbb említett munkájában felekezeti türelmével és tapintatával szerzett egyházunk ügyének jó barátokat. Hajós János 1818 év december hó 13-án született Udvarhely széken. Iskoláit a kolozsvári unitárius gimnáziumban végezte. Jeles tanuló volt és mint diák Szent-Iványi Mihállyal, Kriza Jánossal és Gálfy Sándorral alapította az olvasó egyletet, amelynek jegyzője, később elnöke lett és Kriza János vezetése mellett szerkesztette s 1839- ben kiadta a „Remény* című zsebkönyvet, melybe költeményeket írt és fordított. 1848-ban, mint okleveles ügyvéd kezdte meg pályafutását. Az akkori időben megindult politikai mozgalmakban élénk részt vett. Beválasztották a városi képviselőtestületbe. A szabadságharcban a nemzetőrségben teljesített szolgálatot hadnagyi rangban és az Erdély részére 1849 februárban felállított országos fellebbviteli törvényszéknél előadóként szolgálta a közügyet. 1861-ben kormányszéki titkárrá nevezték ki. Az erdélyi földtehermentesítési ügyben kifejtett munkásságáért királyi tanácsossá nevezték ki. Később mint miniszteri tanácsos, 56