Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

menedékházakat, gyermekotthonokat, gyermekmenhelyeket állít fel, dolgozik az EMKE, az EIT, a Székely Történeti Pályadíj-alap, az EME előbbrevitelón és könyveket ír a Székelyföld közgazdasági, közművelődési, irodalmi és mitológiai kérdéseiről stb. Irodalmi munkássága jutalmazása és elismeréseképpen 1880-ban a M. T. Akadémia levelező tagjává választja meg. Amit itt csak lexikális rövidséggel mondhatunk el, a korral ismerős előtt hatalmas munkateljesítményt, fáradhatatlan és igen magas értékű szellemi működést jelent. S mégis, egyházi téren végzett építő munkáját még ezeknél is többre kell értékelnünk. Mint először a székelykeresztúri, majd 27 éven át a kolozsvári Unitárius Kollégium felügyelő gondnoka, a Főtanács és az E. Képviselő Tanács tagja és a Dávid Ferenc Egylet alelnöke, egyházunk minden megmozdulásában résztvesz s legtöbbször kezdeményező szerepben. Jakab Elek könyvtárának megszerzésétől kezdve, a Dávid Ferenc születésének négyszáz éves évfordulóján (száznál több angol és amerikai kiküldött és hatalmas hazai hallgatóság előtt) 1910-ben tartott emlékezetes ünnepi beszédén át, sok új utakat nyitó, vagy az egyház megmentését célzó indítvány, kezdeményezés és siker fűződik nevéhez. Anélkül, hogy az élőket bele akarnánk vonni ebbe a csak elmúltakról szóló gyűjteménybe, meg kell emlékeznünk arról a nevelésről is, melyben Kozma Ferenc gyermekeit részesítette. E nevelés jellemzésére elég felemlítenünk, hogy bár fiai közül egyik sem lépett egyházi pályára s hivatásuk jó messzire el is szólította őket az unitárius szervezetek közeléből, mégis mindenik meg47