Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

Születésének 100-ik évfordulója alkalmából idézzük emlékét. Tesszük ezt nagy kegyelettel okulás céljából: az unitárius anyaszentegyházat a Benczédi Gergelyek hűsége éltette a múltban és fogja éltetni a jövőben is.

Ott született, azon a tájon, ahol „szebb még a fűzfaág is, mint máshol a gyöngyvirág is“, az udvarhelymegyei Felsőbencéden. Úgy indult neki az életnek, mint sok más harisnyás székely gyermek: az apja bevitte Keresztárra, megmutatta neki a kollégiumot s ezt mondta: „no fiam, aztán ember legyen belőled“. Lett is. Saját szorgalmából, jóformán minden hazai segítség nélkül tartotta fenn magát és tanult nemcsak Keresztáron, hanem Torockón, Tordán és Kolozsváron is. Sőt, még Göttingába és Londonba is kijut és itt a derék székely fiá nevét még a világhírű „Times“ is följegyzi: tudtul adja, hogy Benczédi Gergely a „University C olle ge“-t kitüntetéssel végezte.

A természettudományok kedvelője volt s így lett belőle nagy természetbarát: tárista. Gyalog járta be nemcsak a szép Erdélyországot, hanem a nagy magyar Alföldet is és kutatta fel Szent István birodalmának csaknem minden természeti szépségét. A természet iránt való nagy szeretete és turista hajlama egyik munkájában még ma is él.

1866-ban tanárnak választották a kolozsvári kollégiumhoz és ettől kezdve halála napjáig, mint tanár, majd mint igazgató, közpénztárnok és a kollégium pénztárnoka szolgálta az unitárius anyaszentegyházat bámulatba ejtő nagy szorgalommal és hűséggel. Életeleme volt az egyházért

40