Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

hogy fajának, egyházának minél többet adhasson- 1871-től egész haláláig tagja volt a parlamentnek.

Először Marosvásárhely küldte a parlamentbe. A következő ciklusban Székelykereszturon lépett fel, de elbukott. Igen rosszul esett, hogy" az oly annyira szeretett székely népe s jó részben bitsor sósai buktatták el. Választ erre végrendeletében adott. Összesen mintegy 10.000 frt alapítványt tett a székelykeresztúri unitárius gimnázium javára. Amint írta: „kenyérrel dobom viszsza“, „úgy kívánok bosszút állani, bogy a népművelés előmozdítása által edzeni meg jövőre a népet a hazafiságban“. Kell-e ennél jézusibb cselekedet. A többi vagyonát is a székelyügy előbbvitelére hagyta.

Lelkes híve, mindig kész védője a függetlenségi eszmének, bátor harcosa a radikális demokráciának, de nem hódolt be az akkori túlzott liberálizmusnak. Miskolci kőrútjában meglátta az oroszországi zsidók bevándorlásának romboló hatását, amit az országgyűlésen szóvátett és súlyosan elítélt. Mindig fajának, a népnek volt védelmezője.

Péterfy Gyula

27