Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Középiskolai tanár

KÖZÉPISKOLAI TANÁR

visszaemlékezéseiben“ mondja: a város már aznap betelt az örömhírrel, mindenki figyelemmel kísérte a csaknem országos kérdés kimenetelét.12

A tanuló ifjúság a Vasárnapi Újság útján és könyveiből jól ismerte Brassait. Az unitárius kollégium tanulói azonnal kiadták a jelszóf: Tiszteljük meg fáklyás énekkel! Ügy is történt. Megindultunk szép rendben — írja Köváry László, aki maga is jelen volt — s vonultunk a Farkas-utcába, Csiszár esperes házához, a templom melletti szegelet-házhoz. Ott lakott hátul. Rendben állunk. A hármonia rákezdett, az ifjúság gyönyörködtető fáklyás éneke elhangzott. Végeztével hatalmas éljent kisértettünk, de a Brassai bácsi gyertyája, amint neszünket vette, kialudt. A harmónia ismét lejárt. Az éljenzés mind hatalmasabb. A harmadik ének és éljenzés is elhangzott, a szónokunk, Filep István, köhög. Készíti már akkor is stentori hangját. Végül is rágyújt s mond hasszú, tüzes üdvözlő beszédet, mit éljenzés fejez be, de a szoba sötét, sehol senki ... Nagy későre az előszoba törpe, sötét ajtaján egy antik fő nyúlt ki elől, utána Brassai bácsi magas, nyúlánk alakja, kék flanel fiaskóban, de beszéd helyett elhangzott: Jól éljenek! Már ekkor Brassai bácsi sehol sem volt. Volt éljenzés, láttuk, hallottuk, boldogok voltunk, s kezdődött fényes, termékenyítő pályája.13

Nemcsak ennyi történt. A különben is izgatott tanárok és tanácsosok nem hunyhattak szemet ez előtt az ifjúsági kirohanás előtt. Akik az imént oly aggódva harcoltak a megválasztás ellen, egészen igazolva látták magokat. Az ilyen felforgató ember hogyan is lehetne tanárnak való.

A harag kitörése akkor volt legnagyobb, amikor észrevették, hogy az ifjúság kivilágította az iskolát. A rector, Székely Sándor, azonnal fölment a kollégiumba, miután seholsenkit sem kapott, akinek rendelkezhetett volna, maga kezdette oltogatni a mécseket. A diákságnak hírül vitték, hogy mi történik az iskolában. Dühös oroszlánok módjára rohantak haza, s ha Filep István exator Székey Sándort karon nem fogja s oltalmazva az ifjúság közé ki nem vezeti, pórul járt volna. (II. o. U. Közlöny.)

12 Gyöngyösi István Unitárius Közlöny III. 12 1.

13 Unitárius Közlöny III. 44—45 1.

86 —