Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Középiskolai tanár
KÖZÉPISKOLAI TANÁR nem voltak mellette, azzal igyekeztek elégtételt szerezni maguknak, hogy gúnyos megjegyzéseket tettek, a nem egyházias, nem is világias, hanem különc emberre. N agyon éles lehetett az ellentét a két párt között s nagyon sokat kellett tűrnie Brassóinak, mert még 90 éves korában is érzékenyen gondol vissza rá. Amikor tanár lettem —* mondotta a püspök vezetése alatt nála tisztelgő egyháztanácsosoknak — olyan állapotok voltak, hogy az unitáriusok vezetőinek nagy része a vaskalaposok közé tartozott. Hogy milyen liberális volt a Consistoirum, az kitetszik abból, hogy egy rakás gyűlésen volt arról szó, hogy milyen legyen az egyenruha, amit viselni kell. Én erre egyszer azt találtam mondani, hogy én bízom a mi Consistoriumunk és a szabócéh között, semmi különbséget nem látok. Az egyik erre azt felelte, hogy revolutionäres vagyok. Annak is néztek ... Volt idő, mikor az egyházam vezetőinek barátságával nem dicsekedhettem.8 Olyan elütő volt Brassainak mind külső megjelenése, mind gondolkozása a tanári és papi emberekétől, hogy csaknem újjal mutattak rá ismerősök és idegenek. A haladásért minden vezérnek meg kellett szenvedni. Brassainak egyik kitűnő kortársa, az angol-unitáriusok büszkesége, dr. Martineau hasonló elbánásban részesült, midőn theologiai akadémiájukra tanárrá választották. Igen liberálisnak tartották vallásos fölfogását és a philosophiáját.9 A tanári állás körüli harcban legkevesebb része magának Brassainak volt. ö már biztosította magát az életre, s munkakörével meg volt elégedve. A szerkesztés és az irodalmi munkásság egészen kényelmes megélhetést biztosított. Másoknak volt okuk ellene harcolni. Meg is kíséreltek mindent. Akkor az volt az egyház gyakorlata, hogy a kollégiumban csak felszentelt egyházi ember lehetett rendes tanár s amellett olyan, aki járt külföldi akadémiákon. Brassainak egyik qualificatioja sem volt meg. Mégis az egyháztanácsosok közé azonnal beválasztották és a „belső emberek“, tehát az egyháziak közé sorozták, de „szabad akaratjára hagyták, mikor kívánja magát papságra felszenteltetni.“ A legközelebbi papszenteléskor nem jelent8 Unitárius Közlöny 1890 134—35 1. 9 Life of dr. Martineau, dr. Drummond I. 301 sk. — 84 —
