Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Író és szerkesztő
ÍRÓ ÉS SZERKESZTŐ gúnnyal „nyilvános és ünnepélyes vallást teszen, hogy ötét (Brassait) a két magyar hazában, maganemében egyetlen egy eredeti tudós lénynek, Cadmusnak, a földből kiugrott, katonáihoz hasonló származású eruditus autochtonnak, a tudományok minden nemeiben jártas polihistornak, a régi és újabb nyelvek ismeretéért, a jelen kor Mithridatesének, vagy a híres Mezzofantí társának, a természet mindhárom országa nagy búvárának, az egekben magasan felemelkedő, mint a föld gyomrában mélyen béható, láng és remek eszű bölcsnek, szóval valóságos portentum litherariumnak hiszem, tartom és hirdetem.“ Az ellenfél Szilágyi azt hitte, hogy alaposan lekicsinyelte Brassait ezzel az érdeme fölötti dicsőítéssel. írói fogásnak egészen beválik, de az életrajz írója az akkori közvélemény visszatükrözését látja benne, annál is inkább, mivel adatok szólnak mellette. Szilágyi a Klio kritikusát utánnozva, maga is kritikát ír Brassai ellen, az „Angol alkotmányról“ írt tanulmányáról. Azzal vádolja meg, hogy nem tanulmány, hanem fordítás. Brassait ez a vád nem hozta zavarba. Ő teljesítette írói és oktatói kötelességét. „Az önvédelemből és haragból támadó ellenfeleknek megizeni, hogy netalán teendő anticritikára csak abban az esetben fog felelni, ha nem subjectiv kitételei, hanem objectiv ideák támadtatnának meg, melyeknek védését a dolog, a közönség érdeke szükségessé tenné. Annál inkább, mivel Recenzens a ritka s becsülésre méltó szorgalmas szerzőnek hibái kitételével neki valódi és barátságos szolgálatot gondolt tenni.17 Ellenfelei nem szűntek meg a zaklatással. Szilágyi mellé csatlakozott Csató Pál, akit Brassai szintén megbírált. Csató a kormány előtt igyekezett rontani Brassai tekintélyét, mint a Pozsonyi Hírnök szerkesztője. Brassai a Nemzeti Társalkodóban egy cikkben ezt írta: „Az európai jus publicum még mind annál az elvnél van, hogy szegény ember gazember.“ Csató ezért s más kifejezéseiért Brassait lázítónak mondotta. Többek között ilyen szavakkal vádolta meg: „Ő (Brassai), fejtől talpig az 1789-iki francia revolutio elveibe van mártva.“ 17 Milyen legyen a könyvi Nemzeti Társalkodó 1833 I. 340 ],- 69 —
