Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Születése, gyermek és ifjúkora
SZÜLETÉSE. GYERMEK- ÉS IFJÚKORA lakkal fűzték Torockóhoz.“ Fölötte nyomtalanul vonult el az atyjára nézve nem kedves torockói élet. Torockószentgyörgyfe mindig szívesen gondolt. Itt ébredtek fel lelkében azok a szép tehetségek, amelyek később oly pazar bőségben ontották az áldást környezetére. Itt szőtte gyedmeki ábrándjait. Itt kezdett élni, látni, szemlélődni és gondolkozni. A két Torockó közötti kis rét virágai sok örömet nyújtottak a még csak játszadozó gyermeknek. A falu fölött uralkodó „Torockó vár“ „lakói merre vannak hiába kérdezed“, de a tündér regék csábos alakjai körülte bolyongtak. Omladozó romjairól sok mesét tudott a nép, de a papi ház tűzhelyéhez kevés jutott el belőle, mert ott már inkább a históriával szerettek foglalkozni. A Torockó fölött uralkodó „Székelykö“ tetején dúsan tenyészett a ritka fajú növény, virág. Nem hiányzott a madárdal, de zord homloka mindig fenyegetöleg hullatta alá a szántóföldet el-el fedő kődarabokat. A Szentgyörgytöl délre menő utat elálló szikla-oszlopok kedvesek voltak a vércséknek s más ragadozóknak, de a gyermeki kedélyt nem hangolták nagy élénkségre. A kis Sámuel lelke mégis megtalálta a neki kedves és hasznos táplálékot, de nem annyira az ábrándozási hajlam ébresztésére, mint a tudásra vágyódás kielégítésére. Az arató leányok énekét örömest hallgatta s a rét dalosai után messze el barangolt. Tudta, hol terem a legszebb és legritkább virág. Nagy anyja és édes anyja jól ápolt virágos kertje kellemes otthona volt. Boldog és elégedett gyermek volt. „Az én életem, mint gyermeké — mondotta — igen vígan folyt le. A „Csokonai“ verseivel nőttem fel. „Dorottya“ olyan remek, hogy nincsen az európai irodalomban azt meghaladó mű. Hát a „Ludas Matyi!“ annak ott kellene lenni minden ponyván. így emlékezett vissza az öreg ember a gyermek éveire. Többet is tudunk róla. Barabás mesternek a közel szomszédban kis leánykája volt. A kis Samuka lángra gyuladt iránta. Gyakorta megesett, hogy a legritkább virágot a kislánynak dobta át „kinek képe oly mély gyökeret vert gyermeki — i2 —
