Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Nemzetőr bujdosó

NEMZETŐR ÉS BUJDOSÓ

E küzködés ideje alatt Gönczy Pál megkapta a kormány engedélyét, hogy magán nevelő intézetét a vidékről fölhozhassa Pestre. Gönczy a kitűnő paedagogus kapva kapott az alkalmon, hogy Brassai Pestre telepedett. Minden habozás nélkül felajánlott neki az intézetben egy helyet. Gönczynek csak egy gondolata volt: a lehető legjobb intézetet teremteni előkelő magyar ifjak részére. A legjelesebb férfiakat kereste föl és nyerte meg intézetének: Török Pált, Székács Józsefet, Gyulai Pált, Csengery Antalt és másokat. Ezek közé Brassai jól beillett már csak azért is, mert mindenik „üldözött hazafi“ volt. Brassai mathesist tanított.19

Gönczy intézete gyorsan fölvirágzott. Az előkelő családok fiai itt kerültek össze, itt kapták oktatásukat. A nemzeti nevelés menedékhelye lett. Hátrahagyott kézirati munkájában maga mondja: „a forradalom kiütött, le is folyt. Viszontagságaiból sok és méltatlan üldözések között menekülve, 1851-ben Pesten telepedtem le, eleinte csak álnév alatt ennek köszönhettem bántatlanságomat, míg I rhán távozta szabadon lélekzeni engedett.20 Pestnek kilenc évig voltam lakója egyvégtiben s épen a Bacli-korszakban. Brassai nem unta a fővárosi életet, de bizony csak azért, mert ott kedve telhetett olyan élvezetekben, amilyeket másutt, vagy egyáltalában nem, vagy csak szűkösen kapott meg. A tanítás egymagában is kedves foglalkozás volt, mert érvényesíthette hajlamait. A művészet is évről évre erősödött. Írói kedvét a. lassanként szaporodó napilapok szépirodalmi és kritikai rovataiban bőven kielégíthette s a konyhára szépen hoztak. Más irányban is kezd dolgozni. 1852-ben föllépik az akadémiában felolvasásával. Lefordítja egy francia lap tárcájából Seglier kisaszszony című vígjátékot. A darabot a színpadra is elfogadták, többször előadták és fizettek is érette: 4 frt.-ot.21 111

111 1853-ban Becsbe írt német levélen Saru. Brassai Lehrer der Mathematik.

20 Brassai Kossuthnak híve volt, 1847/48-ban, de 1849-ben nem volt egy véleményen vele. — .1848/49. Történelmi Lapok 1897. június havi száma.

21 Seglier kisasszonyt Csepregi korrigálta. Van benne egy léha marquis és ennek Brassai: „Mariskám, Mariskám eszem a szemedet“! éneket adta a szájába. E helyett Csepregi „valami sületlenséget írt,“ mondván: „Hogy lehet egy marquisnak ilyet adni a szájába“. Egy francia lap tárcájában jelent meg. Minden este a kávé-