Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Nemzetőr bujdosó

NEMZETŐR ÉS BUJDOSÓ ember. Bizonnyal akadtak besúgók, csak azért is, bogy érde­meket szerezzenek és megmentsék saját becses életüket, va­gyonukat. Urban nem katonai érdemeinek köszönte, hogy az erdélyi hadak főparancsnokává tették, hanem kíméletlen dur­vaságának. kicsinyes hatalmaskodásának. A törpe kis ember nem mívelt férfi, sem nem vitéz katona. „Ő csak fegyverte­lenek felett tudott hatalmaskodni, erejét avval szemben mu­togatta, dicsekedett, fenyegetődzött és terrorizált.“7 Brassai 3—4 hetet Bánffihunyadon időzött a gróf Beth­len Zsiga udvarában. Leányának (Nincsi, gróf Toldalaghiné) zongorát tanított. Nem lakott a grófi udvarban, nehogy a családra vonja a kémek figyelmét, s hogy ne akadhassanak egykönnyen reá. Ettől az időtől kezdve teljes két évig kevés nyugta és biztonsága volt. Bánffihunyadról egyik tanítvá­nyával, gróf Telekv Lajosnéval, elment Nagyváradra, majd Pestre, mert ez alatt Bem sikeres hadjárata a mi seregeink felé fordította a szerencsét. Az ö szerencse csillaga is feltűnt, ha csak rövid időre is. A Honvéd Hadi Főtanod óhoz kine­vezték tanárnak. A Közlöny hivatalos lap december 27. száma a következő hírt hozza: Hetman, jelenleg Keményfi József úr, lemondása által a hadi főtanodába a. hadi földrajz, álla­­dalom és földtértani megüresüt szék elfoglalására kinevezte- 1ik Brassai Samu volt kolozsvári tanár. (Budapest, december 24. 1848.) Ahadügyminiszter távollétében Nádosi Sándor ezredes írta alá. E kinevezés tanári és írói jó hírének és az uniónak szép és értékes gyümölcse, de rosszkorra esett. A kormánynak s az országgyűlésnek pár nap alatt át kellett költöznie Debre­cenbe. Brassai föl ment Pestre, de meg sem kezdhette a taní­tást. Szilágyi Sándorhoz írt levelében így mondja el a hon­védtanárság dolgát. Kolozsvár, február 27. 1875. Édes Sándor Öcsém! Enyém 1848 őszén nevezett ki. Tanárnak Mészáros, nem exelen­­t ias minister. 1. Hogy kiket másokat, arról az akkori Közlöny ad felvilágo­sítást, mert én nem tudok. 7 Jakab Elek: Szabadságharcunk történetéhez. 358 1. — 152 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom