Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Nemzetőr bujdosó
NEMZETŐR ÉS BUJDOSÓ ember. Bizonnyal akadtak besúgók, csak azért is, bogy érdemeket szerezzenek és megmentsék saját becses életüket, vagyonukat. Urban nem katonai érdemeinek köszönte, hogy az erdélyi hadak főparancsnokává tették, hanem kíméletlen durvaságának. kicsinyes hatalmaskodásának. A törpe kis ember nem mívelt férfi, sem nem vitéz katona. „Ő csak fegyvertelenek felett tudott hatalmaskodni, erejét avval szemben mutogatta, dicsekedett, fenyegetődzött és terrorizált.“7 Brassai 3—4 hetet Bánffihunyadon időzött a gróf Bethlen Zsiga udvarában. Leányának (Nincsi, gróf Toldalaghiné) zongorát tanított. Nem lakott a grófi udvarban, nehogy a családra vonja a kémek figyelmét, s hogy ne akadhassanak egykönnyen reá. Ettől az időtől kezdve teljes két évig kevés nyugta és biztonsága volt. Bánffihunyadról egyik tanítványával, gróf Telekv Lajosnéval, elment Nagyváradra, majd Pestre, mert ez alatt Bem sikeres hadjárata a mi seregeink felé fordította a szerencsét. Az ö szerencse csillaga is feltűnt, ha csak rövid időre is. A Honvéd Hadi Főtanod óhoz kinevezték tanárnak. A Közlöny hivatalos lap december 27. száma a következő hírt hozza: Hetman, jelenleg Keményfi József úr, lemondása által a hadi főtanodába a. hadi földrajz, álladalom és földtértani megüresüt szék elfoglalására kinevezte- 1ik Brassai Samu volt kolozsvári tanár. (Budapest, december 24. 1848.) Ahadügyminiszter távollétében Nádosi Sándor ezredes írta alá. E kinevezés tanári és írói jó hírének és az uniónak szép és értékes gyümölcse, de rosszkorra esett. A kormánynak s az országgyűlésnek pár nap alatt át kellett költöznie Debrecenbe. Brassai föl ment Pestre, de meg sem kezdhette a tanítást. Szilágyi Sándorhoz írt levelében így mondja el a honvédtanárság dolgát. Kolozsvár, február 27. 1875. Édes Sándor Öcsém! Enyém 1848 őszén nevezett ki. Tanárnak Mészáros, nem exelent ias minister. 1. Hogy kiket másokat, arról az akkori Közlöny ad felvilágosítást, mert én nem tudok. 7 Jakab Elek: Szabadságharcunk történetéhez. 358 1. — 152 —