Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Nemzetőr bujdosó
Nemzetőr és bujdosó Érik a gabona Melegek a napok. PETŐFI. I. ,, 1 elvez légy szépre derült szép nap, inartius 21-e. Te, aki az életrevalóba új erőt öntesz és a sorvadó útját jótékonyan sietteted, ihlesd csökkenetlen erővel kezdett haladásunkat és fektesd sírjába a magát túl éltet! Amen!“ Ez a hazafi Brassai imádsága. Ha semmi más adatunk nem volna, ez a kis nemzeti ima meggyőzhetne, hogy keblében a hazafiság tüze lángolt. De ha tovább vizsgálódunk, meggyőződünk, hogy egész életét a hazaszeretet nemes hevülete irányította. Ha nem is kuruc, mindenesetre tántoríthatatlan hazafi volt. A rendi intézményeket elvből helytelenítette, a nemzet elnyomását, a népéletben is a sajtóterén is tapasztalta, érezte. Rablánc volt az író kezén. A jobbágyság és az idegen gyámság megbénította a nép mozgását. 1834-ben,midőn Bécsben lakott, gyönyörű bizonyítékát adta hazafiságának. A Rhédey Claudine grófnő és Würömbe rg Herceg esküvőjére meghívták tanúnak. A családdal fönntartotta az összeköttetést azután is. Mikor a házasságból származott egyetlen gyermek, Thek herceg, akkorára nőtt, fölszólították, hogy a fiú nevelését vállalja el. Brassai udvariasan kitért a nagy megtisztelés elöl, mert „munkásságát nem akarja elvonni hazájától.“ Számtalanszor kimondotta, hogy csak azt tartja hazafinak, „ki nemzete becsületét, bármi gyenge erővel, védeni kész.“ Ezt magára nézve olyan kötelességnek tekintette, hogy már 1832-ben nyilatkozik, - habár indirect utón — az Unió mellett, amit az éles anyai nyelvben talál meg. Ilyen heves Dr. Boros Gy.: Dr. Brassai Sámuel élele. — 145 — 10
