Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Középiskolai tanár

KÖZÉPISKOLAI TANÁR javaslatok készítése. Az E. K. Tanács a munkakörét körvona­lazza. Megrendeli, hogy a közép és elemi iskolai oktatásra ügyeljen föl, az összes tankönyveket vizsgálja meg. Tegyen javaslatot megfelelő tankönyvek készítésére. A bizottság buzgalommal és teljes odaadással kezd mun­kához. Jegyzőkönyveiből kitetszik, hogy a nagy föladatokat megakarja oldani. Először számba veszi a három gimnázium „tanítás mód­ját.“ Intézkedik, hogy a kolozsvári professorok tankönyveiket mutassák be. Végére jár, hogy a tordai, keresztúri és toroc­­kói iskolák tanítás-módja mennyiben egyezik a kolozsvárival Ez a három algimnasium úgy szerepelt, mint a kolozsvári fő­­gimnasium alsó osztályainak parallelje. A két első öt, a to­­rockói kettő, illetőleg három osztályban tanított. Mindenik a maga autonom jogait élvezte eleddig. Mindeniknek volt igaz­gatója, s az iskola összes tan- és közigazgatási ügyei az ö vál­lára nehezedtek. Amilyen volt az igazgató, olyan volt az iskola. Az iskola egészen az igazgatóhoz idomult. A tanító személyzet a helybeli papon kívül rendesen egy-két köztanító­ból állott, akik papságra készülő ifjak voltak, egy vagy két esztendeig tanítottak, azután papok, vagy iskola-mesterek let­tek. Az algimnázium kis családok csoportja volt. Ahány lakó­szoba, annyi szobafőnök (bospes) s mellette 2—3 deák. A na­gyobb deáknak 4—8 tanítványa, a kisebb tanulókból, akiktől 2 forinttól 10 forintig kapott fizetést havonként. Amilyen módja volt a szülőnek, úgy fizetett. A praeceptor köteles volt a szegény tanulót ingyen tanítani. A déli és estvéli órák nagy részét a leckemondás zajos és gépies zene-bonája foglalta el. A jó tanuló hamar szaba­dult, mert gyorsan „felmondotta a leckét“, s azzal tovább ál­lott, de a gyengébbek dolga kínos és szánalmas volt, mert a praeceptor mindenáron megakarta tanítni. Minthogy pedig az agyhoz illő tölcsért nem találták volt ki, a nagyon akaród­­zó és kegyetlen hajlandóságú praeceptor gondoskodott segítő társról, ami legtöbbször fűzfavessző volt, de a somot és a ná­dat is beszerezték és a szegény nebuló rendesen fölormózott testtel és vérfoltos arccal vált el jóakarójától. A keresztúri és kolozsvári iskolának is mindig akadt egy pár olyan magán­­tanítója, akiktől irtózattal és félelemmel fordult el a kezükre 1U —

Next

/
Oldalképek
Tartalom