Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Középiskolai tanár
KÖZÉPISKOLAI TAN AR Lapjában, a Vasárnapi Újságban közhírré tette, hogy a keze alatti osztályok taníttatására, mindenkit, ha kedve lesz rá, akármely iskolai órán szívesen bevezet.2" Nevelési elveit elszórtan igen sokszor kifejtette, de az unitárius kollégiumi ifjúság körében követett nevelési elveit tanársága második évében érdekesen igazolja: „az emberi szenvelélyeket a társaságban kioltani nem lehet és nem is kell, jobb tehát el nem zárni a megdugult ár vagy a rohanó patak nagyobb dugulásait, hanem előre csatornákat ásni, melyeken vizei elhúzódjanak.“ öregkori éveiben sokszor fölújította ezt a meggyőződését: van egy belső törvényhozó, mely nem egy városnak vagy országnak, hanem az egész emberiségnek szab rendet. Ez a lelkiismeret.29 30 Az ifjúság Brassai hatása alatt megérezte, hogy most már neki is szabad akarni. Merész lépésre határozták magukat. Egyenesen a zsinathoz fordultak. Az iskolai rend reformálását kérték. Kívánták, hogy a fegyelmezés szelidebbé és a tanítás korszerűbbé tétessék. A középkorból származott gyakorlatok eltörlését vagy legalább is módosítását kívánták. A togatusok közül minden deákot papságra készülőnek tekintett az iskola s a kolozsvári egyházközségben papi szolgálatra köteleztek. A templomba egy nagy deáknak s egy kezdőnek (novitius) minden reggel el kellett járni. Az a pap helyett végezte a reggeli könyörgést, ez az éneklő mellett segédkezett. A predikálásban és orálásban még a szünidők alatt is gyakorolniok kellett magukat. Reggel 5 órakor föl kellett kelni s rendesen felöltözve, megmosakodva a rendruhában (uniformis) meg kellett jelenni a könyörgésen. A templomban nem volt szabad leülni. Fennállva énekeltek és hallgatták a beszédet, hogy kénytelenek legyenek figyelni.31 A reggeli praecesre, conciora, oratiora a novitius deákok voltak kötelesek gyertyát vinni a saját pénzökből. Régebben a „publicus novitiusok“ is vittek, de most 29 1842 év 568 1. 30 Nézetek a vallás eszméjéről. 17 1. 31 A felügyelő vagy ellenőr később is köteles volt megfigyelni és följelenteni, ha valaki regényt vagy más könyvet vitt a templomba és olvasott. — 100 —
